Szintén egy ritkábban előforduló problémával foglalkozunk ma, ami csak az Arch Linux használókat érinti. Alapozásnak egy kis bevezetést illő adni, mert lehet, hogy egy kezdő nem is ismeri a rendszert. Az Arch Linux rendszerek kétféle csomagforrást használnak. Az egyik a hivatalos tároló, amiben az Arch Linux, vagy annak különféle Arch alapú disztribúciók kész, lefordított csomagjai vannak. Ez csomag telepítéskor gyors, hiszen a pacman leszedi, és a kész csomagokat telepíti. A másik forrásunk az AUR, ami más elvet követ. Itt sok esetben a forráskódot tükrözi, másolja a rendszer a gépünkre, majd azt lefordítja forráskódból. Így ez lassabb is lehet. Ennyi alapozás után nézzük is meg, miről lesz szó ma. Az Interneten olvastam, hogy valaki panaszkodott, hogy egy nagy AUR csomagnál járt úgy, hogy bizony leszedte, majd elkezdte fordítani, ami nagyon sok idő. Majd amikor végzett a fordítással bekérte a jelszót, amire ő nem figyelt, csak bezárta a terminált. Így nem települt a csomag. Mit lehet ilyenkor tenni? Most újra le kell tölteni a több giga anyagot, és órákig kell fordítani a gépnek? Ezt a kérdést járjuk körbe, mert alapvető ismerethiány miatt kérdezte meg ezt, és szerintem illő ismerni a rendszeredet annyira, hogy ez ne legyen kérdés.
Alapvető hiba az Arch Linux használatánál
Ez nem Windows, ami automatikusan frissít, és gyakorlatilag kevés ráhatásod van a rendszer frissítésre, és egyéb fontos dologra. A Linux elvárja, hogy ne csak enter, enter, next, next módszerrel dolgozz. Így minden esetben olvasd el amit a géped kiír neked. Ha valamit jelez, akkor azt gondold át, ha valami nem egyértelmű, akkor keress rá az Interneten. A kérdező sem kérdezett volna, ha elolvassa, hogy a bizony a jelszót add már meg, és minden jó lesz…
De ilyen esetben nem sokat ér a fenti tanács, mert a baj megtörtént!
AUR csomagok helye a gépeden
A lefordított csomag, a kész anyag, a telepítő fájl /home/laci/.cache/yay/programneve/ mappában lesz. Ezt két és fél okból érdemes tudni. A fő ok a telepíthetőség, azaz a
sudo pacman -U /home/laci/.cache/yay/programneve/programneve.pkg.tar.xz
simán felteszi neked a csomagot, pont úgy mintha egy letöltött, független forrásból származó csomag lenne. Ez a parancs arra készteti a pacman-t, hogy a megadott helyről telepítse a csomagot. Ellenőrzi a függőségeket és frissíti az aktuális csomagot, ha korábban már telepítve volt. Hozzáadhat függőségeket a repókból, ha a rendszerben hiányzik valami. Hogy biztosan megtaláld, érdemes tudni: a kiterjesztése pkg.tar.xz lesz.
A második ok, ami miatt érdemes ismerni ezt a könyvtárat más nem a témához tartozik. Egy idő után már komoly méretre is hízhat a /home/laci/.cache/yay/ mappa. Ez takarítani érdemes.
A plusz fél ok már egy periferikusabb. Ha van olyan program, amit archiválnál kész csomagként, mert hosszú idő a fordítása, vagy esetleg félsz, hogy kikerül az AUR-ból, akkor ezt a kész fájlt mentsd le valahova.
Gyorsabb fordítás és csomag készítése?
Van mód rá, hogy gyorsabban fordítsa le rendszered a forráskódot. Bár sok Arch alapú disztribúcióban alapból beállítják, hogy ezt módosítsa telepítéskor, de érdemes megnézni a sudo nano /etc/makepkg.conf -al a MAKEFLAGS beállítást és egyebeket. Az Arch alapoknál ezt, és sok egyebet megbeszéltünk.
Lejár a sudo, akkor rosszul van beállítva!
Bár nem egy általánosan használt beállítás, mert jellemzően az alapbeállítás jó, de érdemes tudni róla. A sudo időkorlátja állítható. Én biztonsági okokból leveszem egy kisebb értékre, de akinek hosszabb kell, annak az is beállítható. Ha kisebb a géped, sokat fordítasz akkor ezt az értéket vedd magasabbra.
A Defaults env_reset,timestamp_timeout=2 beállítást a sudo visudo paranccsal teheted meg. Figyelj rá: nem mással, csak a visudo paranccsal szerkeszd! Itt a 2-es egy példa, a sajátom, mai két perces sudo időkorlátod ad meg.
Bővebben a Sudo időkorlát beállítása Linux alatt olvashatsz!
A yay sudo időkorlát beállítása, tiltása
Ez már újdonság lehet, hiszen a fentiekről itt-ott volt szó. A yay-ban is sokféle beállítást megadhatsz, így érdemes ezt a kellemetlen helyzetet is ott kezelni. A beállítás célja, hogy ne járjon le a sudo-val megadott rendszergazdai jog amíg a telepítés be nem fejeződött. Ez talán jobb, mint a globálisan megadott sudo lejárat felemelése, mert csak a yay-ra vonatkozik.
Az első lépés, hogy megkeresed a yay beállásért felelős fájlt:
~ /.config/yay/config.json
Nagy a valószínűsége, hogy nem fogod megtalálni, mert újabban ez nem jön létre alapból, ami nem jelent gondot, készítsünk el egyet. Nem nehéz csak a
yay --save
A save előtt kéz mínusz van! Gyakran a WP szerkesztés közben kettőt ír ki, de amire Te a cikket olvasod, egy gondolatjelre „javítja”.
Ezután a kedvenc szerkesztőddel megnyitod és a
"sudoloop": true,
beállítást megteszed. Így már meg is oldottad a problémát. Bár elvileg a --sudoloop kapcsolót is használhatod a yay parancsnál, de ki tudja, hogy egy AUR-beli program a Te gépeden a sudo korlátnál rövidebb, vagy kicsit hosszabb ideig települ? Így jobb globálisan megadni.
Bár nem egy világmegváltó megoldások, de ha ismered őket nagyon picit kényelmesebben használhatod az Arch Linuxodat.