A tökéletes Linux rendszer telepítéséhez az MX Linux rendszert választottam. A telepítés lefutott, így már van egy használható megoldásom, ami alapnak jó. Ismétlésképp az XFCE verzió került fel. Most folytatjuk a feladatok megoldást. Vegyétek figyelembe, hogy egy saját rendszert állítok be, így mindig gondoljátok át mit tudtok átvenni ebből. Én egy jegyzetnek szánom ezeket a bejegyzéseket, hogy későbbiekben már mintegy sorvezetőt tudjam használni. Sok evidens lépést is leírok, amiről volt már szó, és lehet, hogy egyes lépéseket „túlbeszélek” az érthetőség kedvéért.
Készítsünk elő egy tollat és pár lapot. Menet közben sokat kell majd jegyzetelni, így érdemes ezt kényelmessé tenni. Beállításkor jönnek elő a feladatok, amikre érdemes lesz a későbbiekben figyelni, így ha nem írjuk le, akkor bizony elmaradnak. Sok jó ötlet merül fel, javítani való, amit azonnal nem teszünk meg, hiszen egy-egy részfeladat közben nem kapkodunk bele másba! Leírjuk és azután megcsináljuk, ha aktuális lesz.
Alap lépés, amit mindenek előtt meg kell tenni
A tökéletes Linux rendszer a lehető legfrissebb csomagokat tartalmazza, amiket a disztribúciónk ad. Így a frissítésekre mindig figyelni kell. Az első lépésben fel kell frissíteni a rendszert. Ez értelemszerűen eltérő lehet, így a disztribúciód szerint kell eljárni.
Ezt a hardver beállítása követi
Nyomtató, monitor felbontás, egér, lapolvasó stb. Minden működését nézd meg. Ha kell telepítsd fel a megfelelő programokat. Bár majdnem biztos, hogy hardver ügyben nem lesz gondod, kipróbáltad már a telepített rendszert már, hiszen azért választatod a tökéletes Linux rendszerhez.
Ez a feladat eltérő lehet felületenként, így leírni nem tudom, hogy neked mit kell tenni. Az MX és az XFCE azért jó választás, mert ezek alatt sok grafikus eszköz található, ami megoldást kínál.
Ha átkerült minden, akkor egy gyors ellenőrzés után már csak egy reboot kell. Frissítettünk, az hardver programokon is állítottunk, pitiáner kis hibák miatt érdemes szakaszosan dolgozni, és meggyőződni, hogy minden jól megy. A tökéletes Linux rendszer nem egyszerre készül el, lesznek hibák, elütések, amik jobb ha azonnal kiderülnek.
Miért előbb a hardver, aztán a telepítendő programok?
Mert a hardverrel dolgozunk. A monitor felbontása, vagy az egér, billentyűzet stb. beállítása fontos, mert a következő lépéseket kényelmesen akarjuk elvégezni. Nekem alap monitor beállítás túl nagy felbontású, a szemem miatt jobb a kisebb felbontás, a nyomtató is jó ha megy, hiszen ha kell, ki tudok nyomtani valamit olvasási céllal…
Csomagok telepítése
A tökéletes Linux rendszerben csak azok a programok vannak fenn, amiket használunk, illetve ezek függőségei, akár az opcionális függőségek is. Bár ez első látásra evidens, de jellemző a két véglet: vagy a lehető legtöbb és sok esetben redundáns programokkal tömi tele az ember a rendszert, vagy elkapja a most divatos „extrém kevés csomag a jó” irányzat. Meg kell találni az ideális mennyiséget. Ezt elvileg már átgondoltuk és rendelkezünk egy konkrét listával, amivel tudunk dolgozni. Ha mindent eldöntöttünk jöhet a legunalmasabb feladat: telepítünk. Ehhez mindenképp a terminálos programokat kellene használni, mert azok informatívak, és gyorsak. Bár minden rendszerhez van grafikus megoldás, a tömeges telepítésnél a terminál a nyerő.
Ha – úgy mint én – egy bővebb telepítésű alaprendszert választottál, akkor most van itt az ideje a takarításnak. Az összes felesleges programot le kell szedni. Ha van lehetőség a csomagkezelésnél, akkor a teljes törlést érdemes választani, ami a munkakönyvtárakat is leszedi. Ez jellemzően nem egy teljesen eltüntetek mindent megoldás, ha már használtad a programot. De most abban a jó helyzetben vagyunk, hogy még el sem indítottuk azt, amire nem lesz szükségünk, így a takarítás nagyon jó hatásfokú lesz.
Hogyan telepítsük a tökéletes Linux rendszer programjait?
Lépésenként. Bár elvileg akár a pacman, akár a paru, yay, apt, nala, dnf stb tud fogadni tömegével megadott listát is a telepítésre, de ez hibás elgondolás. A telepítés, illetve a telepítéskor kapott információk nagyon hasznosak lehetnek. Egyrészt a tökéletes Linux rendszer nem lesz „tökéletes”, ha valami nem jól települ fel. Ha tömegesen adjuk meg egy listában a program neveket, akkor előfordul, hogy nem veszünk észre valami hibaüzenetet. Így én egyszerre öt, tíz nevet adok meg és mindenre odafigyelek. Ha bármi hibát ír ki, akkor azt megpróbálom orvosolni. Ezért jó az olyan Linux telepítő ahol már alapból felkerül egy böngésző… Ha nem lehet orvosolni a hibát azonnal (pld. a hitelesítés, vagy a függőség problémás) akkor a csomag nevét felírom. Ha jól döntöttünk, és egy stabil alapokon lévő disztribúciót választottunk ez nem lehet gond. De bármikor bármi hiba előjöhet. Itt már nagyon eltérhet. És tapasztalatom szerint el is tér egy MX Linux és egy Arch rendszer telepítése. Amíg az MX Linux telepítésekor nulla hiba érkezett, addig az Arc alatt (az AUR miatt) már voltak olyan programok, amik valamire panaszkodtak. Ezt választáskor már tudhattad, így ezekre felkészülhettél.
A gyorsaság miatt érdemes előbb a megfelelő paranccsal (reflector, vagy az MX alatt a grafikus felületen) lekérdezni a leggyorsabb, legjobb tárolókat.
A telepítéskor nagy kérdés az opcionális, azaz olyan csomagok telepítése, ami az alapcsomag (fájlkezelő plugin csomag, vagy a kitömörítők) egyes funkcióit bővítik ki. Én igyekszem ezeket is felrakni, mert a legtöbb esetben ezekre szükség lehet. Hogy az adott példánál maradjunk: ha a ki- és betömörítők közül egy unikálisabb nincs fenn, az nem egy vészes dolog, de igen bosszantó, ha éppen egy évben egyszer belefutunk, hogy kellene. Néz meg a csomagkezelődet, hogy van-e erre lehetőség azonnal megadni, hogy az opcionális, vagy javasolt csomagokat felrakja automatikusan.
Ha ekkor azt érzed, hogy van olyan, mait nem ismersz, talán jó lenne, akkor azt jegyezd fel, majd később kipróbálod. De jobb, ha már a tökéletes Linux rendszer építése előtt ezeket megteszed!
Ezt követte a flatpak, és a pip3, github forrás stb. csomagok telepítése. Már előre érdemes tudni, mi az amit ezekkel telepítünk, mert akkor csak a kész sorokat kell bemásolni a terminálba. Itt nagy előnyt élvez, aki ezeket már összeszedte. Az első MX Linux telepítéskor, amikor mint a villám át kellett állni, három nap volt, amíg összeguberáltam az internetről azokat a programokat, amik a tárolókban nem voltak meg (de AUR-ban, Arch alatt igen). Az új rendszer, a tökéletes Linux rendszer telepítésekor fél óra alatt lefutott a dolog. A legtöbb ilyen program leírásában ott van az a lépéssor amivel telepíteni kell. Ha ezeket nem akkor szedegetem össze, amikor telepítek, akkor igencsak gyorsan megy. Bőven (nagyon bőven!) megtérült az erre fordított időm.
Újraindítás legyen a telepítés után az első!
Mi legyen a hibás csomagokkal?
Felírjuk őket, és ha van kedvünk a későbbiek utánajárunk a megoldásnak. Ami nagyon fontos: soha ne gányolj bele a rendszerbe valami innét-onnét összeszedett gyanús megoldással programot! Soha! Ami nem a apt, paru, pacman és flatpak, npm, pip3 stb. azaz hivatalosan elismert telepítővel megy fel, vagy nem a készítő honlapján leírt fordítási, telepítési művelettel, az nem jó. No és a deptap, azaz debian csomag telepítése Arch alatt? Az próbál egy pacman által kezelhető csomagot készíteni. Így a kánonba belefér. Vagy egy PPA-ról leszedett picike kis csomag MX Linux alatt? Belefér, ha nem egy rendszert érintő feladatot lát el.
Az ilyen csomagokat mindenképp ki kell próbálni már a tökéletes Linux rendszer telepítése előtt! Csak ha nincs fennakadás, akkor akkor kerülhet fel. Ebből is látszik, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem annyi a tökéletes és jó Linux rendszert telepítése, hogy bedugom a telepítő médiát, next, next majd bepipálom ami kell és telepítem. A programok nagy része így feltelepíthető, de a kisebbek, esetlegesen a disztribúciódban nem jelenlévőkkel már dolgozni kell. Az idő megtérül!