Dos játékok Linux alatt – DosBox!

Albert, a kereső Linux alá

Bár önmagában nem egy túl nehézkes, és kicsit is haladó Linuxosnak nem is okozhat gondot, de leírom a DosBox telepítését a kedven Linuxunk alá. Miért? Mert összefutottam pár régi ismerőssel és nosztalgiáztunk, hogy milyen jó kis játékok voltak akkoriban, a múlt évezredben. Így a régi kedvencüket rögvest ki is akartuk próbálni, ami The Lost City of Atlantis néven futott. Bár én egy játék miatt raktam fel, de bármelyik régi, DOS-os program futtatható a DosBox-ban.
Azaz nézzük is meg, hogyan lehet DOS-os, régi programokat kipróbálni Linux alatt, akár munka, akár pedig nosztalgia miatt. Amire figyeljünk, és fontos megemlíteni: bár sok DOS-os program letölthető az internetről, ősrégiek, de ezek egy része jogvédett, így mindig gondoljuk át, hogy milyen licenc alatt érhető el. Van egy nagyon érdekes és határterülete a régi cuccoknak, ez pedig az abadonware. Azok a termékek, amiknek a készítője megszűnt, egyesült, vagy egyáltalán nem foglalkozik már egy negyedévszázados termékkel. Ezek felhasználása vitatott terület, elvileg nyilván a szerzői jogvédelem nem szűnt meg, de az interneten teljesen nyíltan, egy keresés után már kidobja a abadon + dos game keresésre azokat a több száz, ezer programokat tartalmazó oldalakat, ahol ezek játszhatóak, vagy le is tölthetőek.

Első a Linuxunknak megfelelő telepítés:

# Debian / Ubuntu alapú rendszerek esetén:
sudo apt install dosbox

# Fedora / RHEL / CentOS rendszerekhez:
sudo dnf install dosbox

# Arch alapú rendszerekhez:
sudo pacman -S dosbox

A telepítést én Arch rendszer alatt végeztem el, ott minden probléma nélkül lefutott. Indítás után megkapjuk az DOS ablakot, amiben már ott is a megszokott kurzor. Indulhatna is a játék, de itt valami Z: meghajtónk van, ami egy virtuális, a DosBox-hoz tartozó akármi, és hiába is keresnénk. Az első lépésben érdemes már előre létrehozni egy könyvtárat, ami nekem a saját könyvtárban a dosbox lett. Majd ezt „felcsatolni” C: meghajtónak a DosBox-ban.

A megoldás nem bonyolult: mount c /home/laci/dosbox majd enter. A c után itt nincs kettőspont!

Ezután a megszokott C: és enterrel be is lépünk a meghajtóra. Bár elvileg bármelyik betűt adhatjuk a meghajtó névnek, de én ragaszkodom a C: -hez, mert a régi jó DOS-os hagyomány az, hogy a C: a merevlemez (akkoriban örültünk az egy darab merevlemeznek, ami nekem anno 20MEGA volt, és már a 3.1-es windows, és az MS Word és Excel is elfért rajta…) Az A: és a B: a floppy neve volt. Tartsuk meg ezt a régi szép hagyományt, mert egyes programok kényesek, ha nem a C:-re kerülnek. Jobb a békesség, és akkor nem kell vacakolni a beállításokkal.

Ok, elvileg már van egy C: meghajtónk, ami a merevlemezünk lesz, de én nem nagyon szeretném minden indításkor ezt a „felcsatolást” begépelni.

Zárjuk be a DosBox-unkat, térjünk vissza a Linuxhoz. A kedvenc fájlkezelőben a saját könyvtárunkban keressük meg a .dosbox könyvtárat (rejtett, mert pont van előtte, ha nem látod akkor a fájlkezelőben engedélyezni kell a rejtett fájlok mutatását!) és abban ott lesz a konfigurációs fájl. Nálam dosbox-0.74- 3.conf néven fut. Ha nincs, akkor el kell indítani a dosbox-ot, majd leállítani. Ekkor már létrehozza a fájlt.

Megnyitás után lapozz a végére, mert most csak ott írunk bele egy sort. Az [autoexec] bejegyzés alá:

mount c /home/laci/dosbox
c:

Azaz csatolja fel a dosbox könyvtárat, majd lépjen is bele.
Ezután mentjük, bezárjuk a fájlt. Nincs más dolgunk, feltölteni programmal  a dosbox könyvtárat, azaz bemásolgatni a programokat. Érdemes előbb kicsomagolni, ha tömörítvényben érkezett, mert DosBox-ba nincs telepítve kicsomagoló, bár semmi nem zárja ki, hogy mazochisták keressenek egy régi DOS-os tömörítőt, ami DOS alatt fut… Én kerülném az ilyen extrém megoldásokat 🙂
Ha több könyvtárat is létrehozunk, illetve a fájlneveknél is figyeljünk a DOS szabványra! Ne legyen hosszú a könyvtárnév, ne legyen benne semmi más, csak kis és nagybetű, de csak az angol ABC-ből, esetleg szám.

DOS gyorstalpaló:

dir kilistázza a fájlokat, könyvtárakat
cd konyvtarneve belép a könyvtárban
cd .. egy könyvtárszinttel feljebb lép
fajlneve indítod a programot.

Az adott példában, a dosbox/atl alá került az összes fájl. A DosBox indtása után megkapjuk a C: promtot, a dir paranccsal kilistázzuk a könyvtárakat, hogy a pontos nevet megkapjuk (ha nem tudnánk) és cd atl, belépünk a könyvtárba majd dir. Ekkor kapunk egy elég hosszú fájl listát, amiből a cdsetup-pot indítjuk, majd lefut. Ekkor létrehoz egy konfigurációs fájlt az /atlantis könyvtárba. Ezt a konfigurációs fájl átmásoljuk az atl könyvtárba, az eredetit felülírva. Ezt Linux alatt tegyük meg, ha nincs grafikus Norton Commander telepítve a DosBox-ba. Én nem telepítettem, mert pár parancs: dir, cd, cd .. elegendő nekem. Bár kicsit bonyolultnak tűnik, de fél perc alatt kész voltam. Cd atl, atlantis és már futott is a DosBox ablakban a nosztalgia játék 🙂 Szuper!
Bár pár DOS-os programot kipróbáltam, de komolyabb hibát nem találtam a DosBox-ban való futtatásnál. Volt ahol kicsit trükközni kellett a telepítéssel, mint az előbb, mert a próbajátéknál a cdsetup-nak illett volna az összes fájlt bemásolni a telepítési könyvtárba, de nem tette, kézzel másoltam át, de ez nem jelent gondot.
Mivel nagyon sokféle beállítása lehetséges, főleg, ha nincs hang, a billentyűzet nem működik, a DosBox mérete nem megfelelő stb. így érdemes a dosbox.com oldalt felkeresni és a leírást tanulmányozni.

Ha kicsinek találod a DosBox ablakát, a teljes monitorra az alt+enter-ral tudod kirakni, majd abból ugyanúgy lépsz vissza.

Ahogy látni nem egy túl nagy feladat a régi DOS-os programok futtatása Linux alatt.

2020. májusában teszteltük le.

Related Posts