Egy interaktív „kill” program Linux alá

A mai részben egy érdekes, és hasznos parancssoros programmal ismerkedünk meg. Ez az Fkill , az „Fabulous Kill”, egy platformon átívelő parancssori segédprogram, amely több folyamat egyszerre történő interaktív keresésére és megölésére, azaz leállítására szolgál. Bár azt gondoljuk, hogy Linux alatt nincs szükség ilyen drasztikus módszerre a programok leállításra, de aki már használta a Linuxot tudja, az csak mítosz, hogy itt semmi nem fagy ki, semmi nem kezd örült memóriafogyasztásba, és nem lesz zombi. Több bevált módszer is van kill, killall és egyéb jól használható megoldásokat sokan ismerjük, és használjuk is. Bármilyen pancssoros megoldást használsz Linux alatt egy közös jellemzője van: ilyen, vagy olyan módszerrel meg kell adni a leállítandó folyamatot, programot. Ez a legtöbb esetben nem gond, hiszen tudjuk a nevét, vagy kikeressük a folyamatlistából. Ideális lenne, ha egy lépésben interaktívan leállíthatnánk a folyamatokat.

Mit tud az Fkill?

Platformfüggetlen, Mac OS és Windows alatt is telepíthető. Bár ez nem jelent sokat, hiszen mi Linuxot használunk, de jó tudni, hogy máshol is használható. A legfőbb előnye, hogy interaktív, azaz megfelelően kilistázza a folyamatokat, és azt csak ki kell jelölni. Ez olyan esetben kényelmes, amikor nem tudod a folyamat, a program nevét, vagy a PID-jét, az azonosítóját.

Az Fkill az AUR-ban megtalálható, így én Arch Linux alatt teszteltem. Más Linux disztribúcióban is használható, előbb a megfelelő módon a Nodejs-t kell telepíteni, ha nincs fenn, majd a

npm install --global fkill-cli

paranccsal fel is rakható. Fél perce raktam fel egy Linux Mint rendszerre, így azon is biztosan megy, de Fedora és MX alatt is használtam.

Használata egyszerű Linux alatt

Terminál nyitás után csak be kell gépelni az

fkill

parancsot és interaktív módban indul. Ha tudod a leállítandó process nevét, akkor kezd el írni, majd válaszd ki azt amit le akarsz „gyilkolni”. Ha nem ismered a név elejét, akkor simán görgess lefelé és ha megleled, akkor már le is állíthatod: entert ütsz a nevén. Ennyi, de valóban ennyi. Az interaktív felületből kilépni a megszokott CTRL+cc kombinációval tudunk.

Hagyományos használata

Bár interaktívan is használhatjuk, de nem kell lemondani a hagyományos módon való paraméterezésről sem.

Akár a program nevét, akár az azonosítóját megadhatjuk, de akár portok szerint is leállíthatjuk a programokat, folyamatokat. Erre pár példa van a helpben, ami még három kapcsolót is említ:

--force -f Erőszakos leállítás, ha valami nem akar normál módban leállni, akkor hasznos lehet
--verbose -v Bőbeszédűbb mód, ahol a futó programokról több információt is kiír
--silent -s Csendes mód, a végén nem ír ki semmit, ha nincs gond

Ahogy látni nem egy bonyolult program, gyorsan és interaktívan állíthatunk le programokat, anélkül, hogy paraméterezni kellene, és ismerni a pontos nevét a leállítandó programnak. Járjunk el óvatosan, mert olyant is le tudunk állítani, amit a rendszer nem szeretne, és az ilyen rendszerösszeomláshoz vezethet. Minden esetben előbb a szabályos program leállítást próbáljuk meg, és csak azután a „legyilkolását”. A kill, illetve az fkill név jól mutatja, hogy ezek drasztikus, erőszakos leállításokat is tehetnek. Bár jellemzően nem okozunk ezzel a rendszerünknek gondot, nem fagy ki a Linux, vagy éppen nem indul újra, de én, ha egy process-t így kell leállítani, akkor a többi programban lementem a munkámat, mert biztos, ami biztos…

A működését 2019. decemberében teszteltem Arcolinux alatt.
Azóta minden rendszeremen szépen működött!
A bejegyzést frissítettem 2023-08-18