Elkészült a tökéletes Linux rendszer?

MX Linux
MX Linux

A tökéletes Linux rendszer lelke a tökéletes parancsértelmező. Azaz a shell. Ezt mindenképp át kell gondolni, hiszen – bár elvileg egymással kompatibilisek – kicsit mindegyik más. Pont ez a „kicsit” a bosszantó, mert százból egyszer fordul elő eltérés, hiba, vagy fura működés. Így érdemes azt választani, ami nekem jó. Ha havi egyszer, kétszer használsz terminált, vagy szkriptet nagyon ritkán írsz, vagy futtatsz, akkor maradhatsz (véleményem szerint) annál, ami alapból települ.
Itt is érdemes átgondolni a lehetőségeket, illetve annak a hiányát. Ha van olyan programod, ami csak az egyik alatt megy jól, akkor nincs más lehetőséged annál maradsz.

Az echo $SHELL kiíratja az aktuális shellt, ha az nem felel meg, akkor telepíteni kell (valószínűleg fenn lesz) azt amit használni akarsz. Ez jellemzően a bash vagy a zsh. Örök vita a kettő (vagy még pár) versengése, melyik a jobb. Én komolyabb eltérést nem tapasztaltam, normál használat mellett. Amire érdemes lesz figyelni: lehetnek olyan programok, jellemzően terminálosok, amiknek a beállítása eltérhet shellenként. Így ha ilyent látsz, akkor figyelj, hogy a megfelelő shellhez valót válaszd ki. Ha nagyon nem akarsz ezzel foglalkozni az lesz a jó neked, amit a disztribútorod ad. Egy shell átállítása ne kezdőknek való feladat! Több konfigurációs fájlt is érint, ha be is akarod állítani. A tökéletes Linux rendszerben a shell testre szabása fontos, mert kényelmesen, gyorsan, csak akkor dolgozhatunk, ha ez teljesen megfelelően van beállítva!

Én most a zsh mellett döntöttem. Egyrészt megszokásból, másrészt a gyorsabb konfigurálás érdekében. Ezt használtam, ez lesz ami marad.

Zsh a tökéletes Linux rendszer alatt?

A zsh elég elterjedt shell, így a leírásokban nem lesz hiány. A konfigurációhoz többféleképp neki lehet állni.

A leghaladóbb, és talán a legjobb, ha a shell-t átállítod zsh-ra, majd lépésenként konfiguráljuk. Ez a minimális konfigurációhoz egyszerű, de ha már azon túl akarsz lépni elég összetett feladat. Sok olvasását és odafigyelést kíván. Haladóknak való, így én ezt jelenleg elvetettem.
A zsh első induláskor rákérdez, hogy hozzon létre, vagy ne egy alap konfigurációt, így induláskor már elkészülnek az alap beállítások.

A másik lehetőség, amit alapból nem akartam használni a másolás. Az interneten elég sok zsh konfigurációs fájl található, ami gyorsan bemásolható és használható. Ez jó, ha tudod mit és kitől másolsz, és tudod, hogy az neked megfelelő. Ezek jellemzően a készítőjének megfelelő, neki jó beállítások. Ezekbe való javítás, kiegészítés már majdnem olyan feladat, mintha a nulláról szednéd össze. A másik ellenérvem ezekkel kapcsolatban, hogy párat kipróbálva arra jöttem rá, hogy ezek közel nulla dokumentációval jönnek. Sem a konfigban, sem mellette nincs leírás, hogy mit, miért és hogyan állított a készítő.
Egy, a Magyarch Linuxhoz készült zsh konfigot itt találsz: https://github.com/dovahkiin0424/magyarch-zsh

Amit én követtem

Komplex konfiguráció átvétele. Párat kipróbáltam, az egyik, amit régebben használtam az OhMyZsh, amitől írtam is egy telepítési útmutatót.
A másik, amit most feltettem a Zsh4Humans.
A kettő nem tér el annyira mint gondolnánk, mindegyik jó konfigurációt adott. A Zsh4Humans telepítése egyszerű, készítettem róla egy videót, így mindenki láthatja a folyamat egyszerűségét. Pár szakmaibb és több szépészeti kérdést tesz fel. Ne feledjük: ezek nem csak egy-egy feladatra kihegyezett eszközök, hanem komplex, több kisebb, nagyobb programot, lehetőséget telepítenek.
Mindegyik jól dokumentált, a használatához egyesével el kell olvasni a leírásokat.

A PATH is tökéletes a Linux rendszerben!

Mindkét megoldás után legalább két alapvető lépést meg kell tenni. Az egyik a saját programokat tartalmazó könyvtár, könyvtárak elhelyezése a PATH-ba. Ez egyrészt a saját szkriptek, programok (nálam az appimage is ide kerül) egy helyen tartása, másrészt kényelmi okai is vannak. A PATH változóban szereplő könyvtárakban a rendszer a teljes elérési út megadása nélkül is tudja futtatni a programokat. A videó végén én ott is elvégeztem ezt, illetve itt olvashatsz róla többet.

Az aliasok

Az alias használata egy lehetőség, de nem kötelező feladat. Ha keveset terminálozok, és mindent grafikus programmal oldasz meg, akkor ezzel nincs teendőd. Én viszonylag sok aliast használok, így ezt a kérdést is meg kellett oldani. Több shell lehetséges használatakor már nem jó a megszokott , a konfigurációba beírt aliasok használata. Ideális lenne ha egy shell váltáskor is ugyanúgy használhatnánk az aliasokat, anélkül, hogy mindegyik konfigba beírnánk. Erre is van megoldás:

[ -f “$HOME/.config/aliasrc” ] && source “$HOME/.config/aliasrc”

Azaz létre kell hozni egy sima szöveges fájlt (a példa szerint a $HOME/.config/aliasrc állományt), majd a fenti sort a konfiguráció zshrc végére beilleszteni. A fájlba, mint ahogy megszokott a konfigban simán beírjuk az aliasokat.

Ha régebben is használtál aliasokat, akkor most van lehetőséged ezek megrostálására. A túl sok már nem praktikus, hiszen azokat fejnem tartani nem kényelmes. A tökéletes Linux rendszerben a konfig fájlok sem tartalmaznak felesleges sorokat. Minden felesleges, ismétlődő bejegyzés hiba forrása lehet. Amíg más által összerakott rendszert használtam, addig nagyon hosszú volt az alais listám, mert a disztribútor több tucat (amúgy hasznos, de nekem nem kellő) aliast rakott bele. Most már két tucat alatt van, és gyakorlatilag mindet használom.

A lemezek felcsatolása

A telepítés előtt már leírtuk, hogy melyik lemezt, partíciót hova akarunk felcsatolni. Azaz a saját fájlrendszerünket kialakítjuk. Ez sem olyan, amit sablonizálni lehet, a saját igényednek feleljen meg, és azonnal megtalálj mindent. Akinek az fstab szerkesztése idegen a gnome-disks egy jó választás lehet. Én is ezt használom, mert pár feladatra igen jó megoldásokat kínál.

Bár az adatlemezek csatolása egyéni dolog, úgy rakod össze a rendszert, ahogy akarod, de van pár olyan, amire figyelni kell:

  • Azt a lemezt, amire a mentések mennek, mindenképp fixen fel kell csatolni induláskor. Az adatmentő program ha nem találja a céllemezt, nem feltétlen fog hangosan szólni, esetleg csak egy logot ír.
  • Amire a letöltések, adatmegosztások, felhőtárhely szinkronizálások mennek, azt érdemes külön lemezre tenni. Ha véletlenül valami miatt nagyon sok adat töltődne le, ne telítse meg a HOME könyvtáradat a gyárilag beállított Letöltések mappa…
  • Amin az aktívan használt doksik vannak, azt is érdemes egy külön SSD-re tenni, mert így biztosan nem sérülnek meg, ha valami újratelepítésre kerülne sor.
  • Minden lemeznek legyen neve, azaz a Label címke ki legyen töltve, mert így sokkal könnyebb azonosítani, még akkor is, ha van olyan program, ami nem írja ki.

Ezek kicsi kis tippek, nem is kötelező betartani, de nekem beváltak.

Én – ha üres az adathordozó – le is formázom őket. Ha nem akkor csak felcsatolom. Újraindítás és vizsgáljuk meg az eredményt. Ha minden, ami kell felcsatolódott, és oda ahova kell, már ezzel nincs semmi dolgunk. Ha úgy érezzük, hogy nagy a káosz az adataink közt itt az idő, hogy azokat rendbe tegyük.

A következő lépés a kedvenc adatmentő szoftver beállítása. Én a LuckyBackup-ot használom. Erről van videó, így nagy gondot nem okozhat. Bár ez gyakorlatilag pár mondat leírva, maga a feladat azért nagyobb átgondolást igényel. Egy jól megszervezett adatmentési struktúrához sokáig nem kell nyúlni, így az idő megtérül.

Adatmentés után a tűzfal beállítás jön, amiről van egy kis videóm. Gyakorlatilag szintén igaz az előbbi: egyszer, alaposan és nem lesz rá gondod sokáig.

Majd a böngészők beállítása jön. Nyelv, lementési könyvtár, és a jelszavak és a könyvjelzők visszaállítása. Plusz az elvárt kiegészítők installálása. Ehhez is érdemes listát készíteni, mert lehetnek (nekem pld. a joplin plugin volt ilyen) amit ritkán használunk és elfelejtjük felrakni. Bár napi szinten használjuk a böngészőket, de nagyon ritkán tallózzuk át komolyabban a beállításokat. Most szánjunk rá egy kis időt. Az interneten számos leírás található a biztonság és a kényelmesebb felhasználás témakörben. Ezeket érdemes átnézni.
Kinézet? Igen, keressünk olyan kinézetet ami harmonizál majd a tökéletes Linux rendszer külalakjához. Sok esetben fel is veheti automatikusan, de én szeretem ezt manuálisan megtenni, mert ha sokat nézi az ember a monitort.

Nálam ezt az adblock és a DNS beállítása követi. Bár ezek sem adnak 100% biztonságot, de alapnak megfelelnek.

Majd a TOR böngésző kerül fel, amit a weboldalukról szoktam letölteni és az állítom be. Nagyon kevésszer használom, mert lassabb mint a normál böngészés, de a mai viszonylatban érdemes a kényesebb helyeket ezzel látogatni.

LibreOffice? Na igen, az a Debian Stable ágban egy kicsit öregecske, így nincs más feladat, csak az LibreOffice oldaláról letölteni, majd telepíteni. A beállítására figyeljünk, mert aki heti egyszeri alkalomnál többször használja, már megéri egyszer végigtallózni a beállításokat. Én több plugint is szeretek használni, mert kényelmesebbé teszi az életemet.

És így tovább, az összes lehetséges programon végig kell menni. Nagyon unalmas lesz, de ha a start menüben az elejétől, a végéig egyesével léptetünk, akkor nem marad ki semmi. Így legalább az is kiderül, melyik olyan program maradt fenn, amit soha nem használtál, és nem is akarsz.

Megéri? Sokak szerint nem, mert menet közben úgyis állítgatják. Ami valahol igaz is, de menet közben az adott feladathoz állítjuk be, azaz csak azt ami akkor és ott égetően fontos. Ha előre, és minden beállításra kitérünk, akkor már felhasználás közben nem, vagy csak minimálisat kell állítani. Így egypár órai munkával elvégezhetjük azokat a beállításokat, amikre szükségünk van. Ami nem lesz elpocsékolt idő, ha a beállítások után készítünk egy rendszermentést! Több programmal megtehetjük, de aki végig követte az MX Linuxról szóló sorozatomat, neki már eszébe fog jutni a megfelelő MX program 🙂 Így egyrészt egy beállított rendszerről lesz mentésünk, másrészt, ha kedvünk van az egészet ki is írathatjuk egy USB-re, és lesz egy élő képünk, mai jól beállított rendszert tartalmat.

A másik nagyon fontos eredménye a beállításnak, hogy azonnal kiderül ha valami nem, vagy nem úgy működik, ahogy kell. Ezt jobb most orvosolni, mint valamikor később, hiszen akkor már használni és nem babrálni akarjuk a tökéletes Linux rendszert…

Ahogy látjátok inkább a favágó munka, mint mélyreható ismeretek kelletek eddig. Semmi csodamegoldás nem tudtam leírni, csak azt, amit eddig is ismertünk.

A grafikus programok készen vannak, egy frissítés, és takarítás után újraindíthatjuk a rendszert. Ha minden szépen megy, léphetünk tovább.

A tökéletes Linux rendszer fontos ismérve

Ha baj van, akkor terminálból is javíthatjuk. Ehhez kettő dolog kell. Az egyik egy fontos eszközt, a terminálos fájlkezelő. Mc, vifm, ranger és még pár közt választhatsz. Ha ismered a Norton Commandert, akkor a mc talán jobban megfelel, ha Magyarch Linuxot használsz előre konfigurált a vifm. A választás szabad, én a ranger mellett döntöttem. Jól konfigurálható, és nagyon testre szabható. Van leírás róla, így érdemes átnézni.
Ha már használtad és konfiguráltad akár a vifm, akár pedig a rangert fájlkezelőt, akkor „csak” a konfigot kell másolnod. Ami első olvasatban egyszerű, és valóban egyszerűen végre is hajható. De! Igen, van pár fontos teendő. Első lépésben az összes ajánlott kiegészítőt fel kell tenni, amit az oldalukon ajánlanak. Még akkor is, ha minimálisan akarod ezeket használni, csak vész esetén. Ne akkor keljen keresgélni egy nézegetőt, vagy egy kicsomagolót, amikor nagy a pánik, és a rendszert javítod. Az egész kiegészítő, ajánlott és egyéb csomagkészlet mérete olyan kicsi, hogy azt nem szabad nézni mennyi helyet foglal el.
Ha már van konfigurációd (az alapbeállítások nagyon jók) akkor még két lépést kell ellenőrizni. Ha bármilyen billentyűkombinációhoz egy saját szkriptet, vagy programot rendeltél azok valóban fenn vannak-e a gépeden. A saját szkript, kiegészítő programok esetén egyszerű a dolgod, ha minden a ~/bin (vagy bármely rendezett helyen) tartottál, akkor azokat simán visszamásolod a tökéletes Linux rendszerbe… Így soha semmi nem fog elveszni!
Amikor a konfigurációs fájlt ellenőrzöd, akkor logikus lépés lesz rendbe is tenni. A billentyűkombinációkat logikus rendbe, kikommentelve rendezheted, és a már nem kellőket törölheted. Nekem a negyede olyan volt, amit valamikor, valami miatt összeállítottam, de már nem igazán fontosak, hónapok óta nem is használtam őket. Olvasunk valamit, kipróbáljuk, nagyon hasznos, de nem használjuk… Így lesz kilométer hosszú a konfiguráció és egy nagy káosz.
A főbb formátumokat (képek, szövegek stb.) ellenőrizzük le a megnyitás szerint. Nem feltétlen az alapbeállítás, vagy az eddig használt program a legjobb!

Konfig fájlok szerkesztése?

Aki szeret terminálban dolgozni elengedhetetlen a szövegszerkesztő. Vi, vim, nvim, nano vagy más? Egyéni preferencia. A lényeg, hogy ismerd, ha kell használni is tud. Nem okoz senkinek sem meglepetést, ha elárulom: nekem az nvim a kedvencem. Erről is volt szó, és van kész (spacevim) megoldás, vagy építhetsz saját beállítás is. Itt is a fenti lépesek kell megtenni: minden működjön, minden fenn legyen és ami már nem kell ki kell venni. Már nem tesztelgetjük a beállításokat, hanem készre formáljuk a nvim rendszerünket. Ha az általam mutatott alkönyvtáras megoldást használod, akkor sima copy, paste az új, tökéletes Linux rendszer alá áthozni.

Ha szeretnénk a terminált beállogatni, itt a lehetőség. A kitty a kedvencem így a kész konfigot rámásoltam. Bár alapvetően egyforma mindegyik terminál emulátor és használatban nem nagyon tér el, de vannak eltérések. Ki kell választani azt ami legjobban tetszik, majd azt beállítani és minden erre alkalmas programba (jellemzően fájlkezelőbe) ezt átállítani. Így, a folyamatos használat miatt, egyre jobban megismerjük és a lehetőségeit kihasználjuk.

XFCE beállításai

A tökéletes Linux rendszer nálam az MX Linux alapon épül fel. Így az XFCE-vel érkezik. A beállítása nagyon egyszerű, hiszen mindent vagy az MX eszközökkel, vagy a saját XFCE eszközökkel megtehetjük grafikus felületen is. A panel, a kinézet és az egyéb beállításokat szintén sorba megtettem. Az MX Linux nagyon kellemesen előre beállítva érkezik, így komolyabb műtétre nem volt szükség.
Vegyük komolyan a „sorba állítsuk be” kitételt, mert nagyon sok jó beállításra lelhetünk, ha nem csak a megszokott, gyors lépésekkel végigszáguldunk elvet követjük. Így megismerjük a lehetőségeket.

Amit kiemelten érdemes átgondolni az autostart megoldások. Én egy autostart fájlt hoztam létre, amibe felsorolhatom az általánosan induló programokat pluszban. Nekem egyszerűbb ezt szerkeszteni (és már volt is egy), de van grafikus megoldás is erre. Induljon el minden, amit szeretnél használni. Én a kényelem (minden induljon el, ami kell) mellett döntöttem. Így a memória fogyasztásom alapból magas lesz.

A autostart fájl, ami az általánosan induló programokat tartalmazza a ~/bin könyvtárba raktam. Ez már benne van a PATH-ban, és ezt a fájlt adtam meg az XFCE saját beállításánál, hogy indítsa el.

A gyorsbillentyűzés a tökéletes Linux rendszer jellemzője

Ez is kétmegoldásos lehetőség. Az egyik az XFCE saját megoldása. Ami a Billentyűzet, Alkalmazás gyorsbillentyűk alatt található. Ez grafikus megoldás, amit be sem kell mutatni olyan egyszerű. Első lépésben én kiirtottam az összes felesleges kombinációt. Elvileg elférnének, de így minimalizálhatjuk az ütközéseket.
Majd miután kiderült, hogy nem maradt volna még egy féltucatnyi sem, így az összeset töröltem.
Miért? Mert a másik megoldás nekem jelenleg sokkal jobban megfelel.

Az sxhkd démon használata. Ezt nem kell bemutatni, volt róla cikk, és a legtöbb ablakkezelőnél már használtuk. Előnye az univerzális használhatóság, a faék egyszerűségű szintaxis, és a hordozhatóság. Így érdemes ráfordítani egypár órát a beállításra.

Észrevehettétek, hogy a Billentyűzet, Alkalmazás gyorsbillentyűk alatt található lehetőségek kizárólag a felhasználó programokat mutatják. Az XFCE vezérlését az Ablakkezelő beállításnál tehetjük meg. Ha semmiképp nem akarsz egy plusz ablakkezelőt felrakni akkor az ottani beállításokat nem kell bántani. Meg kell tanulni az ablakok stb. kezeléséhez tartozó billentyűket és azután azokat használni.

Az én elképzelésem a tökéletes Linux rendszer tekintetében ennél összetettebb. Én szeretnék egy ablakkezelőt is használni, ami (nem nagy meglepetés!) az I3wm gaps lesz. Amit más ismerünk, és azt kifejezetten billentyűkombinációkkal lehet vezérelni. Ez feladja a leckét a kezdőknek, de pár alapvetést elfogadva már nem lesz semmi probléma a beállítással.

Induljunk ki a legegyszerűbb megoldásból, amikor a tökéletes Linux rendszer a kezünk alá dolgozik. Nem azért használjunk a gépünket, hogy kényelmetlen legyen, hanem azért, hogy akár az egyik (XFCE) akár a másik (nálam I3wm) alatt pontosan ugyanúgy érjünk el mindent, semmi, az alapvető dolgokon kívül, eltérés ne legyen. Így logikus lenne összehangolni a gyorsbillentyűket.

A felhasználói programokat egy helyről, az sxhkd-ból lenne érdemes vezérelni. Egy munkával, egy fájlban elvégezhetjük a beállítást. Ez nem okoz gondot.

Az ablakkezelést pedig a felületek szerinti konfigurációs fájlokban fogjuk megtenni. Ehhez a két konfigurációt összhangba kell hozni, azaz mindegyiknél egy kombinációval válthassunk ablakot, asztalt, vagy küldjük át arra az asztalra a programot. Ez elég komoly műtét lesz, aminél nagyon oda kell figyelni. Az a szerencsés helyzetünk van, hogy mindkettő (illetve a legtöbb ablakkezelőnél is így van) szabadon definiálhatjuk a műveletekhez rendelt gombokat.

Az XFCE kezelését fogom átszabni, mert ezeket a kombinációkat megszoktam I3wm alatt, és ezekre áll rá a kezem.
Az XFCE ablakkezelőjénél ezeket a beállításokat az Ablakkezelő, Billentyűzet fülnél találod meg. Itt már nagyon oda kell figyelni!
A saját beállítások megtétele előtt érdemes lenne tíz asztalt létrehozni, mert annyi van az I3wm alatt is, és a gyári kombinációk is lehetőséget adnak erre.
Itt is érdemes átnézni a lehetőségeket, mert vannak nagyon jó megoldások az XFCE-ben az ablakok „csempézésére”. Bár messze nem I3wm, vagy xmonad, de egy virtuális „csempézést”, ahogy itt mondják „ablak igazítása” nagyon szép eredményt ad. Érdemes picit próbálkozni ezzel is. Egymás mellé, vagy egymás alá (splitv vagy splith szerű) elhelyezett, vagy négyzetesen elhelyezett ablakok kényelmesek. Illetve a negyedig fülön a Speciális beállításokkal is jól megadhatjuk az igazítást, ha egérrel mozgatjuk az ablakot és az élekhez közelít.

Miután ezzel is megvagyunk, léphetünk tovább. A következő lépés már az I3Wm telepítése Debian alatt és annak a beállítása lesz. Ez is sok ismerős elemet tartalmaz majd. Ha lépésről, lépésre haladunk eljutunk az tökéletes Linux rendszer állapotába. Minden úgy fog működni ahogy azt elképzeltük.