Heti Linux tipp adag

Linux tipp
Linux tipp

A mai Linux tipp is egy xmonad tippel indul. Ha szeretnél két tevékenységet egymásután egy billentyűkombinációhoz rendelni, akkor arra is van mód. Ilyen lehet az a gondolat, amikor szeretnéd a a bar-t eltüntetni ideiglenesen, majd az ablakot kinagyítani maximális méretre. Az első teendő a két megfelelő modul beimportálása:

import XMonad.Layout.MultiToggle (mkToggle, single, EOT(EOT), Toggle(..), (??))

import XMonad.Layout.MultiToggle.Instances (StdTransformers(NBFULL, MIRROR, NOBORDERS))

A második a kötés megadása:

, ((modm, xK_b ), sendMessage (Toggle NBFULL) >> sendMessage ToggleStruts)

Itt a lényeget már látod. A tippet a MagyArch fejlesztője, XeonCpu adta. Köszönet érte.

A következő tipp egy általánosabb gondolat.

Nem feltétlen a WM vagy a program rossz!

Nemrég futottam bele egy érdekes jelenségbe: a kdenlive mentés funkciójánál az ablak lefagyott, sem bezárni, sem pedig beleírni az új állománynevet nem lehet. Ilyenkor az első gondolat a program frissítése, majd amikor nem vezet eredményre appimage, flatpak csomag felrakása. Mert biztosan a programmal van gond! Majd amikor ez sem segített, akkor az xmonad-ra gyanakodott. Lehet, hogy a megnyíló ablak beállítása nem jó, esetleg nem kezeli, vagy rosszul kezeli azt az adott ablaktipust. Ezen is hamar végig lehet menni, lekérdezi az ember az ablak tulajdonságait, majd pár beállítás után… nem javult meg! Hm… akkor próbáljuk meg i3wm alatt, ott az ilyen felugró ablakok kezelése más. Ott sem lett jó.

Kis tanakodás és kutatás után jön a megváltó gondolat: nem a szoftver, hanem a hardver résznél kellene keresni a hibát. Van egy régebbi, és már nem teljesen jó HDD a gépben, lehet, hogy az okozza a hibát? Valóban ez volt a ludas. Lassan pörög fel és amikor nyugalmi állapotban van, akkor kell egy kis idő neki, hogy életre keljen. Ha egy mentési, nyitási ablak felugrik, akkor igyekszik az összes lemezt feltérképezni, hogy az elérhető könyvtárakat felajánlja mentésre, nyitásra.

Hasonló problémák lehetnek régebbi lemezekkel pld. rendszerindításkor. Hiába állítják össze a disztribútorok jól a rendszert, ha a géped lassú. Egy panel, vagy akármi egyéb, induláskor induló program lassan tölt be, akkor  problémák, lassulások, és akár fagyások is előkerülhetnek. Az adott program vár egy lemezre, hálózatra és úgy tűnik semmi nem működik. Ilyenkor nem kell rögvest a disztribútort kérdezgetni, hanem gondold át: a géped, a lemezeid, vagy a hálózatod lassabb. Így nem a Linux a hibás, csak kicsi a teljesítmény amit alátettél. Ha induláskor sok program indul, akkor egymás konkurenciája lesz és fura jelenségeket okoz. Mindegyik szeretné az erőforrást megszerezni, de abból hiány van. Érdemes ilyenkor az induláskor nem feltétlen szükséges programokat egy sleep paranccsal picikével később indítani. Hasznos tipp kezdő Linux felhasználóknak.

Arch Linux rendszer mentése tipp

Én soha nem mentem le a futó rendszeremet, azaz nem készítek róla komplett mentés. Ha valami gond van – mint legutóbb a rendszerlemezem halt le, új volt, szerencsére azonnal cserélték… – akkor újratelepítek. Gyorsabb és egy tiszta rendszert kapunk. Bár ezt sokan vitatják, és valahol igazuk is van, de nekem jobban bejött ez a módszer.

A főbb konfigurációs fájlokról van adatmentésem, azokkal nem szokott gond lenni. A programok listája már más kérdés, hiszen ha megtetszik valami, akkor azt felrakom, ha mégsem kell leszedem, ami meg tetszik marad. Ilyenkor a legtöbb esetben elmarad a telepítő szkript frissítése, ami kellemetlen, ha használni kell. Így én bevezettem egy új cron bejegyzést, ami ciklikusan menti a programlistámat.

Az alapja egyszerű:

pacman -Qeqn > repo.txt

A parancs a hivatalos tárolókból telepített programcsomagok nevét lementi. A

mások fele szerintem már egyértelmű:

pacman -Qeqm > aur.txt

Így mindig lesz két friss listám az adott pillanatban a gépen lévő programcsomagokról.

Ha valami probléma történik, akkor csak 5 perc alatt (ennyi a MagyArch telepítése, ha már van gyakorlatod) felmegy az alaprendszer, majd a

xargs -a repo.txt pacman -S

fel is rakja a repókból a csomagokat. Ezt követi a AUR csomagok telepítése, amit szintén lehet(ne) hasonló mód, AUR Helper-rel automatizálni, de én azt már inkább a aur.txt-ből kimásolva a csomagneveket terminálból tenném meg. Az AUR-ban lehetnem problémás, vagy ideiglenesen nem elérhető csomagok, így a hibajelzéseket azonnal kezelni tudom. Kevésbé tűnik profinak ez a módszer, de biztosabbnak érzem. Az AUR jó dolog, de azért nem a hivatalos tárolókkal összevethető!

Ennyi jutott erre a hétre a Linux tipp sorozatból. Olvasd el. ha eddig nem tette meg – a régebbieket is.

Related Posts