Linux tippek

Table of Content

Már volt szó unalomig ismert Linux tippek témáról. A másik, gyakran előforduló tipp, trükk rengeteg a Linux terén a frissítéseket érinti. Már volt szó róla, hogy frissíteni kell, de a mai részben pár alapvetően fontos témát említek meg. Itt is jellemzően általános elveket, de Arch Linuxra mutatom be. A rendszered frissítése fontos, de eltérő disztribúcióknál eltérő a megoldása. Ami ennél is fontosabb az elvei is letérnek. Mindenképp járd körbe a kérdést, hogy mi a jó neked! Egyes disztribúciók folyamatosan frissülnek, nincs komoly feladat a rendszer verzióváltásánál. Ahol nem folyamatos a rendszer, azaz nem rolling valami szinten, ott a napi, heti frissítéseken kívül komolyabb, nagyobb verzióváltásoknál lehetnek plusz feladatok is. Ha olyan disztribúciót használsz, ahol ez problémákat okozhat, akkor gondolkodj el azon, hogy egy rollingabb megoldást lenne érdemes használni.

Frissítés, de hogyan?

Terminálban. A legtöbb Linux disztribúcióban van valamiféle grafikus csomagkezelő program, de én mindenképp arra biztatok mindenkit, hogy a telepítési, frissítési és csomag letávolítási parancsokat mindenképp terminálban is tanulja meg. Bármilyen probléma közbejöhet a grafikus csomagkezelő, frissítő programnál és akkor csak a terminál menthet meg. Nemrég az Arch alatt jelentett problémát, hogy a grafikus csomagkezelő pár napig nem lett átírva az új pacman-hoz. Azt a pánikot, amit egyes fórumokon levágtak, hogy most itt az Apokalipszis és vége a világnak, és felháborító, jaj most mi lesz… Ezt el kell kerülni. Alapesetben fél tucat parancs és megfelelő kapcsoló együttest kell felírni, és amikor kell elővenni.

A terminálos megoldásoknak előnye, hogy azonnal és mindent látsz, mert a rendszer kiírja. Semmit nem rejt el, mindenre ad felvilágosítást és a hibakeresés gyorsabb lesz.

AUR, PPA, Corp tipp

Nem trükk, és eltérő Linux disztribúcióknál más és más lehet a megoldás: a fő tárolókat és az egyéb tárolókat válaszd ketté. Nagyobb frissítésekkor mindig figyel arra, hogy a disztribúciód ténylegesen a saját tárolóiból áll. Ami egyéb tárolókat Te használsz azért a disztribúciód nem felel. Azokban bármi lehet. Eltérő minőségű csomagok, ütköző csomagok stb.
Én Arch Linux alatt – ha nagyobb frissítés van, ami itt azt jelenti, hogy régebben frissítettem – előbb a pacman-t Syyu kapcsolóval futtatom le, ami csak a fő tárolókat használja. Majd azután az AUR Helperrel a többit frissítem. Bár macerásnak tűnik, de az a tapasztalat, hogy az Arch saját tárolóban nagyon kevés a hiba, de az AUR-ban lehetnek. Így a rendszer frissül, majd a többi csomag frissítésére jobban oda tudok figyelni. Nem szokott gond lenni, de jobb az óvatosság.

Visszaminősítés!

Bár az elmúlt években maximum kétszer volt rá szükségem, de érdemes megtanulni a csomagok visszaminősítését. Azaz a downgrade műveletet. A legnagyobb óvatosság mellett is lehetnek hibás programok, melyek frissítés után nem működnek jól. Ha ez nem a Te hibád, hanem a tárolókban lévő rossz, akkor nem tudod azokat javítani. Így nincs más megoldás, csak visszalépni az előző verzióra. Ezért telepítsd és próbáld ki (Arch alatt) a downgrade csomagot. Ha mást használsz, akkor olvass utána miképp teheted meg ezt a Te rendszereden. Nem fogod napi szinten használni, hiszen nem teszt ágú rendszert használunk, de ritkán életet menthet!

A legfontosabb tipp, trükk

Ne gányolj! Azaz ne keverj össze több rendszert, kiadási verziót. Főleg Debian alapon követtem el ezt a hibát. Stabil ágat használtam, ami régebbi verziókat tartalmazott, esetileg, vagy inkább sokszor próbáltam a teszt ágból bekényszeríteni valami újabb csomagot. Vagy ami még durvább: más csomagkezelési módot használó rendszereken elérhető csomagokat erőszakoltam fel. Bár egy határig ezt tolerálta a rendszer, de a vége mindig újratelepítés lett. Nem kell az összes elérhető PPA, illetve egyéb tárolókat berakni a rendszeredbe! Csak nagyon komoly okkal vegyél fel nem hivatalos tárolót a csomagkezelésedbe. A sok, „jó lesz valamire”, „a több, az jobb” elvek itt nem működnek.
Van appimage, flatpak stb, ha kell, akkor használd azokat.
Ha pedig sok olyan van, ami nincs a rendszeredhez könnyen elérhető mód, akkor keress másik disztribúciót!

Frissítés, telepítés után

Bár már volt róla szó, de érdemes újra kiemelni. A telepítés, frissítés után nem mindegyik rendszer takarítja ki az átmeneti tárakat, azaz marad a gépeden a megfelelő könyvtárban rengeteg csomag, amit leszedett. Ha egy programcsomag fél tucat verziója ott marad, az sok helyet foglal el. Rendszeres időközönként tegyél rendet köztük: a régieket töröltesd le a csomagkezelővel!

AUR tipp, trükk a gyorsaságért

Az Arch Linux extra tárolója a felhasználói tároló, az AUR. Ami sok esetben nem is tartalmaz programcsomagokat, csak egy kis szkriptet töltesz le, ami automatikusan leszedi pld. a github-ról a forráskódot és abból készít csomagot és azt telepíti. A fordításnak és a csomagkészítésnek elég nagy az időigénye. Ezt gyorsíthatod fel, ha követed az itt leírtakat.
Bár sok disztribútor ezeket beállítja, ennek ellenére telepítés után nézd meg, hogy az automatikusan beállított értékek megfelelnek vagy nem. Igencsak meggyorsítja az AUR használatát ha beállítod ezeket!

Gyorsítási tipp: több szálas letöltés

Bár más csomagkezelőknél nem feltétlen lehet beállítani, vagy alapértelmezetten ez a megoldás, de olvass utána: hogyan lehet a csomagkezelődet rávenni a többszálas, párhuzamos letöltésre.
A Pacman csomagkezelő párhuzamos letöltési támogatását az alábbi lépések követésével lehet engedélyezni. Nyisd meg a /etc/pacman.conf fájlt a kívánt szerkesztőben (pld. nano /etc/pacman.conf ) Keresd meg a következő sort, és: ParallelDownloads = 5. A számon lehet emelni, ez adja meg a párhuzamos szálakat, de nagyon nagyra nem érdemes venni. Így a csomagok letöltése több szálon, gyorsabban történik.

Listázd ki mi van felrakva

Bár alapvetően mindenki tudja, hogy mit telepített, de a gyors újratelepítés egyik feltételeként jó, ha van erről egy listád is. A pacman -Qqe > lista.txt parancs kiírja az összes telepített csomagot, és ezt már a későbbiekben egy újratelepítésnél használhatod.

Tanulj meg AUR Helper nélkül is telepíteni

Bár nagyon ritkán van rá szükség, de nem árt, ha ismered az alábbi folyamatot:

sudo pacman -S --needed base-devel
git clone https://aur.archlinux.org/paru.git
cd paru
makepkg -si

Az első lépés a megfelelő devel csomag felrakása, ami valószínűleg fenn is van alapból. A másodiknál leszeded az AUR oldaláról a telepítő szkriptet, csomagot. Itt a telepítendő AUR csomag elérési útját kell behelyettesíteni, amit a https://aur.archlinux.org/ oldalon kereshetsz meg. Majd a könyvtárba belépve a lefut a csomagkészítési feladat és azt telepíteni fogja.
Ha olyan rendszer telepítesz, amin nincs AUR Helper (yay, Paru), vagy a használt AUR Helpered nem működik, akkor csak így tudsz telepíteni az AUR-ból.

Vitatott, de hasznos tipp

Bár sokan vitatják, de érdemes a frissítéseket ellenőrzés nélküli módban futtatni. Ezek a noconfirm, vagy -y stb. megoldásokkal érhetőek el. De hasonló tipp, hogy a paru-ban kapcsoljuk ki azt a funkciót, amikor a telepítés előtt a telepítő szkriptet kilistázza. Bár elvileg az ideális megoldás, ha frissítéskor, telepítéskor mindent elolvasunk, megfontolunk, de kérdés, hogy az yes nyomogatásával élünk, vagy valóban elolvasunk mindent? Ha elolvassuk, akkor meg is értjük? Ha igen, akkor ezeket a gyorsító funkciókat ne használd, hanem maradj a hagyományos megoldásoknál. Én a frissítéskor, telepítéskor az automatikusan fogadjon el mindet megoldást használom, ha nincs más komoly érv ellene. Megbízom az Arch Linux disztribútoraiban, és a tudásom sem olyan, hogy egy AUR telepítéskor minden sort és kapcsolót a szkriptben értelmezni és annak a jóságáról dönteni tudjak.