Mire Ne fektessünk túl magy hangsúlyt?

Mire nem kell – szerintem – túl nagy hangsúlyt fektetni egy Linux rendszer értékelésénél? Mi az a pár paraméter, amire sokszor túl nagy hangsúlyt fektetnek a saját rendszerük bemutatásánál sokan?
Ezek a paraméterek fontosak, de fórumon, és egyéb csatornákon kissé túldimenzionálják a jelentőségüket. Ez alapvetően nem érdekes, de azt a képet ültetik a kezdő linuxosba, hogy ezeket mindenképp figyelni kell, és ha nem a lehető legkisebb/legnagyobb, legideálisabb a fórumtárs szerint, akkor azon változtatni kell. Sokszor látom, hogy egy-egy ilyen érték mutogatása mindegy farokméregetéssé válik, és értelmetlen és felesleges munkára sarkallja a kezdőt a megfelelési kényszere miatt: ha a nagy, az IGAZI linuxos gurunak ez fontos, akkor neki is az lesz!

Egy időben – de szerencsére már ritkábban találkozni vele – nagy divat volt az uptime értékkel való farokméregetés. Ez az érték mutatja meg a Linux rendszer futási idejét, azaz mióta nem lett újraindítva. Érthető, hogy ez egy olyan mértékegység, ami egy szerver, nagyvállalati környezetben fontos: mennyi ideig tudja úgy karbantartani a rendszert, hogy ne kelljen leállni egy pillanatra sem. Aki ilyen környezetben dolgozik, annál fontos. Te ilyen környezetben dolgozol? Egy otthoni gépet logikusan sokszor kikapcsol az ember, mert ha nem kell, ne fogyasszon áramot, ha elmegy otthonról érdemes kikapcsolni, mert… Én még a konnektorból is kihúzom.
Így ezt a mutatót nem igazán tarthatjuk az IGAZI, nagy Linux guru ismérvének a mi szintünkön.

Memória fogyasztás, mint a nagy és IGAZI guru ismérve

Ez már divatos mértékegysége a “guru” létnek. Minél kisebb az induláskor mért memória foglalás, annál nagyobb guru valaki. Már logikusan átlátható: ez valóban jó mértéke lehetne a guru létnek, ha… lenne értelme. Mit jelent számodra, hogy 450 vagy 360 az indulás után kiírt memória fogyasztás? Lényegében semmit. Egyrészt azért nem, mert ennek csak akkor lenne értelme, ha két teljesen azonos gépet használó, azonos Linuxot használó rendszert hasonlítunk össze. A telepített memória szerint is változhat a lefoglalt memória mérete, illetve azonos beállítások mellett kicsit eltérhet a debian és Arch vagy esetleg a Fedora memóriafogyasztása. Másrészt nagyon nagy a valószínűsége, hogy én és Te biztosan más alapból induló programokat, szolgáltatásokat, és démonokat használunk. Nálam – ismeritek a beállításaimat, a videókból – elindul pár program, démon és egyéb. De nem indul háttérkép kezelő. Így logikus, hogy magasabb lesz a „fogyasztás”, mint aki sem redshift, sem picom, sem vágólapkezelőt, sem pedig egyéb autostart-ba rakott programot nem indít. Ezzel lehet trükközni, hiszen ha nagy Linux guru akarok lenni, ezeket nem indítom el, majd egy képmentés után, amivel mutogatom, hogy sikerült 150-re levinni a fogyasztást… Logikus? Az. Van értelme? Nincs.
Bár ezen a téren nagyon javult a helyzet, de az asztali környezet sem mindegy! A Gnome, KDE stb. többet fogyaszt induláskor, mint a xmonad. Így hiába mondogatja el valaki: neki 250, neked 600 és ő milyen nagy guru… Ha neked a Gnome kényelmi és szépészeti környezetére van szükséged etikátlan és nem túl szakmai az összehasonlítás.
A harmadik és valódi oka, hogy nem érdemes a kezdeti memória fogyasztást nagyon misztifikálni: a programok sokkal többet fognak fogyasztani. Indítsd el a gépet, írd fel a memória foglalást (free parancs) majd indítsd el a kedvenn böngésződet, a levelezőt és a discordot… Na, ennyi memória foglalásnál már mindegy, hogy sikerül tíz, ötven megányi iniciál, kezdeti memóriát lefaragni.
A mai gépeknél a nyolc giga RAM az a minimum, így a 16…32 giga sem kuriózum. Ennyi memóriánál teljesen mindegy, hogy 250…350…550 mega a kezdeti foglalás.

Mit kell tenni? Az értékre figyelni, de nem túlmisztifikálni. Az autostartot át érdemes nézni, az induló szolgáltatásokat is. Ami nem kell, azt kivenni. Ha jól érzed magad azzal a környezettel, amit így beállítottál, akkor nagyobb guru vagy, mint az, aki egyre kisebb induló memóriákkal dicsekszik. Jobban beállítottad saját magadnak a rendszert, mert az fut, ami kell, és nem kell pld. a redshiftet és egyes programokat, szolgáltatásokat (nyomtató démont) kézzel indítani. Készen ott lesz, és dolgozhatsz a géppel.

A telepített Linux mérete

Minél kisebb, annál jobb! terjesztik sokan, de gondolkodj. Mi az ideális? Az, ha neked azok vannak fenn program kínálatban, ami neked kell. Ami százszázalékos biztonsággal elmondható: még véletlenül sem egyezik meg máséval. A kicsi méretű telepítés nagyon csalóka tud lenni, hiszen ha kell egy ritkábban használt program – és azt nem rakod fel – időt vesz el, ha telepíteni is kell. Egy idő után kialakul a kedvenc programok listája, amit használsz. Egyet sem szabad lehagyni csak azért, mert a kisebb rendszer jobb, és meg szeretnéd mutatni mekkora Linux guru vagy, hogy csak 5 giga a telepítésed! Logikusan tartsd karban a felrakott programokat, szedd le amit soha nem használtál. Ha kipróbálsz valami programot, és nem tetszik, azonnal le kell szedni.
A másik csalóka dolog – és ezt ki is használják a „guruk” – a swap. A partíció foglalásban a swap fájl szerepel, de a swap partíció már nem. Ez alsó hangon 2 vagy nagyobb giga eltérés…
A külön partícióra rakott home könyvtár, a letöltések másik partícióra való elhelyezése és a dokumentumok külön lemezen tartása hasonló kérdéseket vet fel. A kezdő jellemzően automata particionálást végez, gyorsabb, egyszerűbb megadni a cél lemezt és a gép elvégzi a teendőket. Haladóbb már egyes könyvtárakat másik lemezre, partícióra csatol fel. Na, akkor most hasonlítsuk össze a kettőt…
Ami nagy eltéréseket adhat, a kezdő kárára, a rendszert tisztítása. A letöltött telepítő fájlok, az AUR források igen nagy helyet foglalnak le. Ezeket a legtöbb kezdő elfelejti időnként purgálni és a profibbak automatikusan takarítanak. Az árva csomagok, a már nem kellő, de automatikusan felrakott függőségek is használóan a kezdőket helyezik hátrányba.
Ezekre figyelj, mert ezek valóban sok helyet foglalnak el, de nem azért takartasd a gépedet, hogy kisebb telepítésed legyen, hanem azért mert ezeket le kell szedni, mert feleslegesek.

Ennek a méretmániának a másik verziója, amikor két programot, sok esetben shell-t hasonlítanak össze. Többször olvashatjuk fórumon, reddit-en az ilyen véleményt: az X program az felpuffadt és az Y az nem! Ami a méretre vonatkozik, és nem a tudásra. Nekem nem nagyon számít, hogy a kedvenc shell-em “felpuffadt” és a kedvenc shell-emhez tartozó kiegészítők is “felpuffadtak”. Legalábbis sokak szerint. Fusson jól, legyen kényelmes, és tudja azt, ami nekem kell. Hogy azt ezer vagy kétezer vagy akármennyi kódsorból oldja meg? Teljesen mindegy!

Az X gyorsabb, mint az Y!

Itt nem egy logikusan „jobb, ha valami gyorsabb” helyzetről beszélek. Ilyen példa az egy szálon, egy magon tömörítő vagy a több szálon is dolgozni tudó tömörítő kérdése. Itt valóban érdemes elgondolkodni a gyorsaságon, mert lehet komoly eltérés. Sokszor látni, hogy azon megy a verseny, hogy melyik shell a gyorsabb, és melyik terminálemulátor. Tized, század másodpercekről beszélünk. Van értelme az ilyen vitának? Természetesen, hiszen nem mindegy nekem, amikor hat ujjal gépelek, hogy a shell és a terminál milyen gyors! A lassabb nem tudja követni a begépelt parancsaimat és a hajtja őket végre! Vagy nem is… Bár valóban lehet mérni az eltéréseket, de azok egy átlagembernek nem jelentenek semmit. A mai processzoroknál és memóriánál egyre kisebb eltérés észlelhető.
A másik megszokott „gyorsabb az enyém, én vagyok a király!” verseny az ablakkezelők, és az asztali felületek fanatikusai közt zajlik. Valóban van eltérés, és ha nagyon odafigyelsz, akkor észre is veszed. Én tapasztaltam, hogy az I3wm lassabb, mint az Xmonad. Lehet, hogy egytized, de esetleg egy ötöd másodperccel lassabban nyílik meg egy ablak! Sőt, a Gnome-nál is gyorsabb! 🙂
Érdemes csak azért váltani mert kicsivel gyorsabb? Itt a „csak”-on van a hangsúly, hiszen sokszor a puritánabb felületek hívei a gyorsasággal kampányolnak, és azt a képzetet keltik, hogy a többi nagyon lassú és használhatatlanul csiga… Arról már kevésbé szól a fáma, hogy esetleg nehezebb beállítani, kevesebb funkciója van és sokkal puritánabb. Bár én is egy nagyon gyors és puritán, és összetett wm-et használok, de mindenkit óvva intek attól, hogy csak azért váltson egy KDE, Gnome stb. ablakkezelőről, mert azt olvasta, hogy az Xmonad az gyorsabb! Ami időt a konfiggal tölt, annyival nem lesz soha előbbre a gyorsasága miatt!

A másik méret mérő szám a csomagok száma

Ez a mérőszám az utóbbi időben terjedt el, mert a régi mértéke (az uptime) a guruságnak már nagyon elkopott. Többször olvastam, hogy azon ment a méregetés kinek kevesebb a feltelepített csomag száma. Az a győztes, akinek kevesebb. A terjedés másik oka a szikárabb, esetlegesen extrém minimális telepítéssel való kezdés. Alap telepítésnél csak a nagyon fontos minimum megy fel és így nagyon kevés csomagszámot lehet bemutatni.
Már alapvető logikai készséggel is ráébredhetünk, hogy ez a mérőszám csak egyforma céllal telepített és egy disztribúció-családhoz tartozó gépeknél lehet összehasonlítható. Egy asztali gép, amit mindenre használunk, grafikus felülettel és sok programmal nem összevethető egy olyan géppel, main csak egy feladatot látunk el és azt grafikus rendszer nélkül. Így igen nagy eltérések lehetnek, ha valaki mindet, grafika, vektorgrafika, irodai és internet plusz hang és videóvágás stb. céllal telepít, és aközt, hogy valaki egy torrent letöltő gépet rak össze, és azt is CLI módban oldja meg.
Aki használt már több disztribúció-családhoz tartozó rendszereket, Debian, Arch és Fedora stb. területén jártas. tudja, tapasztalta, hogy nem egyforma a csomagolási elvük, egyes csomagot, ami az egyiknél egy csomagba raknak, azt a másik négy-öt csomagra bontja. Na itt hasonlítsa össze valaki a csomagok számát korrekt, összevethető és hiteles mód!
A harmadik problémával a csomagok számával való hadakozással nemrég találkoztam: a Xmobar az nagyon sok csomagot tesz fel! Na és? Ránéztem, valóban! A panel, ami egy alap panel, valóban semmi extra és közel száz csomagot rakott fel… Na és? A panel jó (bár én használom) és rengeteg apró kis heskell fájlt rak fel, mert így csomagolták. Mennyivel lenne jobb a rendszer, ha az összes kis fájlt egy csomagba raknak és akkor csak egy csomaggal emelkedne a telepített csomag száma? Semmivel. Maximum nagyobb lenne a rendszer mérete, mert nem feltétlen az Xmobar-hoz készülne el a csomag, hanem más, esetleg sokkal több más programhoz, amik ezeket a kódokat is használják. Azokhoz esetleg, sőt biztosan más egyéb kis fájlt is csomagolnak. A csomagkezelő – mivel kellenek az Xmobar-hoz – ezeket simán kikeresi, ha tudja, hogy hol van az kellő fájl, és így felrakja a többit is, hiszen a csomag egy része kell, akkor a csomag egésze felmegy…

Összehasonlíthatsz két wm-et használó ember csomagszámát, aki az Xmonad-ot használja, igencsak szépszámú (több száz) kicsi, apró csomagot rak fel, vagy aki I3-at, akinél ez a szám töredéke?
Számomra egy a lényeg: a program, amit felrakok az nekem kellő mód működjön. A mérete, a csomagok száma olyan adat ami érdekes, de nem jelent semmit. A program készítője megjelöli az akármennyi függőséget, felrakandó csomagot, az egyet jelent: azok kellenek. Ha pedig kell, akkor pedig kell, és felrakja a rendszer. A száma meg a csomagolástól függ.

Összefoglalva: Érdemes átgondolni mindet, amit olvasunk, főleg azokat a paramétereket, amikkel „versenyeznek” egymással az emberek. Ad az adott paraméterre való „optimalizálás” érdemi előnyt, vagy nem?

Related Posts