Particionálás

Particionálás
Particionálás

Particionálás? Az egyik legkényesebb feladat Linux alatt, ami meghatározza mennyire kényelmesen használhatjuk a későbbiekben a rendszerünket. A mai részben nem a parancsokkal, és nem is a fizikai megvalósítással foglalkozunk, hanem a tárhelyek elosztásával. Azaz mit kellene átgondolni egy rendszer telepítés előtt, melyik lemezt milyen felosztásban használjunk, és ha van több, azokat miképp csatoljuk fel. Illetve nem foglalkozom a technikai dolgokkal (pld. GPT esetén szükség van egy ESP partícióra) mert feltételezem, hogy ezeknek utána olvasol és tudod is mit csinálsz.

Miért fontos a particionálás?

A particionálás nem más, mint a lemezed feldarabolása egy, vagy több részre. Ha ezt a felosztást már a rendszer telepítéskor elrontod, akkor a későbbiekben nehézkesen tudsz változtatni rajta. Lehet, de nem biztos, hogy egy partíció átméretezéssel akarod az idődet tölteni. Így én már előre, papíron ki szoktam logikázni, mi és mekkora legyen. Ehhez kell pár alapismeret, és a használati szokásaink pontos ismerete.

Egy lemezem van!

Bár nekem több lemezem van, de ezzel az elgondolással kezdem. Ha egy lemezed van, ami a laptopokban megszokott dolog, akkor is van lehetőséget kényelmes és logikus rendszert összerakni.

Teljes merevlemezre particionálás

Ez annyit takar, hogy az egész lemezedet egy partícióra osztod. Ami jelen esetben annyit tesz, hogy a root, azaz a Linux rendszered és a home, azaz a saját területed egy partíción lesz. Ez egy jó megoldás, de vannak vele problémák. Nagy előnye, hogy a telepítéskor egyszerűen kijelölöd a lemezt (egy van, nagyon el sem lehet hibázni) és a telepítés lefut.
Ez egy ortodox megoldás, aminél felmerül pár probléma.
A home és a dokumentum területed az egyben van a rendszerrel. Ez nem gond, addig, amíg újra nem akarod telepíteni a rendszert. Ilyenkor a telepítő logikusan törli majd a home (ahol a beállításaid és a dokumentumok is vannak…) könyvtéradat is. Itt mindenképp kell az adatmentés, hiszen a lemezt egy újratelepítés törli. Véglegesen.
Az egy teljes lemezre telepítek mindent és akkor csak egy partícióm lesz nem feltétlen igaz, mert sok telepítő – kérdezés után – létrehozza a swap partíciót is. Késhegyre menő vitákat lehetne lefolytatni erről, de én azt szeretem, ha a swap partíció helyett swap fájlom van. Bármelyik verziót is használja a rendszered, nem lesz vele gondod.

Egy lemez több partíció

Ez már nem az automata telepítési megoldás, itt el kell dönteni, mit és hova és hogyan. Itt már komolyabban át kell gondolni a technikai dolgokat (pld. GPT esetén szükség van egy ESP partícióra). Ezekre nem térek ki, csak az ezeken kívüli szabad terület elosztására. Érdekességképp említem meg, hogy az MX Linuxban az egyszerűség kedvéért egy csúszkával állíthatjuk a root és a home arányát. De a többi disztribúcióban is egyszerű a lemez szétosztása. Ha tudod mit és miért csinálsz.

A legtöbb egy lemezre telepítésnél kettő, vagy három partíciót alakítanak ki. Kezdjük a legegyszerűbbel, a swappal.

Swap logikusan swap formátum legyen, erre figyelj a beállításnál. A mérete szintén vitatható, én 6giga RAM alatt legalább négy gigányit szoktam beállítani, de ha van tárhelyed, akkor lehet több is. Ha alvó stb. módot is szándékozol használni, akkor ne legyen kisebb, mint a teljes memória mennyisége.

Root azaz a rendszernek fenntartott hely. Ennek a méretezése nagyon fontos, mert ezt később nem nagyon lehet növelni. Bár a partíciók méretét utólag is módosíthatjuk, vagy akár egy-egy könyvtárat másik partícióra, lemezre áthelyezhetünk, egyik sem olyan, amivel én szeretnék foglalkozni. A kérdést egy haladó felhasználó már a particionálás előtt eldönti, mert tudja (megnézte) mekkora helyet foglalt el eddig a root mérete.
Itt érdemes figyelni a swap típusára. Ha külön partícióra kerül, akkor azt nem kell a root méretébe beleszámolni, ha fájl lesz, akkor pedig bele kell. Ebből már látni, hogy igazán jó méretezést másnak nem lehet megadni, hiszen ilyen alapvető dolog is nagyon befolyásolja a partíció méretét.
Irányszámnak jó lehet a 30giga, amin az átlagos rendszer el fog férni. Sokkal kisebb ne legyen, mert program telepítéskor, vagy egy komolyabb rendszerfrissítéskor sok fájlnak kell majd a hely. Még akkor is, ha azokat utólag le is lehet törölni.

Home Ezt könnyű kiszámolni, mert a lemezen megmaradt hely.

Több lemez particionálása, elosztása

Vagy egy lemez többfelé particionálása. Felmerülhet a kérdés: miért is kell ilyent tenni? Nem kell, de logikusan átgondolva egyes célkönyvtárakat érdemes lehet elkülöníteni akár a root, akár a home könyvtártól fizikailag. Ilyenkor egy újratelepítés nem érinti ezeket, majd ha lefut a telepítés (vagy ha van rá mód, már telepítéskor) fel lehet csatolni újra.Ígyaz adatok biztonságban vannak.

Mit érdemes fizikailag elkülöníteni?

A dokumentumokat tartalmazó területet érdemes külön partícióra rakni, vagy ha van lehetőség, akkor külön lemezre. A külön lemez a legideálisabb! Azt fizikailag is le tudjuk csatolni, kihúzni a kábelt egy telepítés előtt. Ami biztonságba tartja az adatokat. Mindig jó minőségű, márkás és megbízható lemezt vegyünk erre.

A letöltési mappát is érdemes külön, jól átgondolt méretű partícióra tenni. Majd minden letöltést ide irányítani. Bár ritkán fordul elő, de ha a home alatt van a letöltési mappa, akkor egy nagyobb letöltés telenyomhatja adattal a home könyvtárat és a következő indításkor lehet, hogy jól adod meg a jelszót, de nem tudsz belépni. Az ilyen jelenségnek sok oka lehet, az egyik, hogy a lemezed fullextrásan csurig van. Párszor végignéztem, hogy panaszkodik a kezdő, hogy nem tud belépni, sokféle segítség végén jutnak el oda, hogy a hibát egy csurig torrentezett lemez is adhatja.

A mentési terület is mindenképp legyen külön lemezen, vagy külön partíción. Én mentési területen azt értem, amire a megmaradó, és nagyon fontos, értékes dokumentumaid kerülnek. Véglegesen. Ha nincs külső adathordozód (a pendrájv nem mentési eszköz ilyen szempontból!!) akkor mindenképp kell egy lecsatolható lemez, vagy partíció a végleges mentéseknek. A lecsatolás a fontos kulcsszó! Nem napi szinten írunk rá, nem napi szinten keresünk. Ha nem csatoljuk fel az adott lemezt, akkor nem is tudunk nagy gondot csinálni, törölni, felülírni stb.

A területek mérete egyéni ízlés, szükség szerinti. Senki, csak te fogod tudni eldönteni, mert mindenki másra használja a gépét, mások a letöltési, vagy a dokumentum készítési szokások. Doksi egy txt fájl, amibe a könyvedet írod, de lehet több gigányi videóvágási anyag.

Összefoglalva:

Nagyon jó ötlet még egy lemez esetén is a home területet külön partícióra tenni, vagy legalább a dokumentumokat. Így egy rendszer újratelepítésnél is biztonságban lesznek. A többi, amit említettem már egyéni preferencia szerint változhat. A lényeg: előre át kell gondolni, és nem utólag változtatgatni rajta.