Mini tippek

Mini tippek. Pár érdekesebb, hasznos tippet osztok meg ma veletek. Az első egy XFCE alatt működő megoldás. Nekem nagyon hiányzott az XFCE alatt az automatikus indításnál, hogy az induló programokat egy előre meghatározott asztalra küldjem. Erre is van megoldás, bár nem elegáns, mert natívan nem támogatja az XFCE ezt a műveletet.

mousepad & sleep .5 && wmctrl -r :ACTIVE: -t 1

A wmctrl nullával indítja az asztalok számozását, kis próbálkozás után már gyorsan megtaláljuk az asztal számát. Érdemes olyan asztalra irányítani a programot, ami létezik. Én előre beállítottam tízet, mert így a megszokott I3Wm környezetnek megfelelő a számuk.

Ha nem rakja át, hanem a nyitott asztalon indul, akkor a sleep értéket kell feljebb venni, ha induláskor valamire vár a program (pld. internet elérésre), akkor viszonylag nagy értéket adjunk meg. A megfelelő működéshez korrektül elindított program kell.

Elméletileg bármely asztali környezeten működik.

Sablonok használata

Bár mindenki tudja és használja is, de nem árt megemlíteni. A saját könyvtárunk van van egy Sablonok könyvtár. Ha ebbe egy akármilyen dokumentumot – logikusan üreset – létrehozol akkor a fájlkezelőkben, vagy az asztalra kattintva a jobb egérgombbal létrehozhatsz egy megfelelő üres fájlt, a listából kiválasztva.

Ha pedig a sablon fájlban van tartalom, akkor az is bekerül az új, most létrehozott fájlba.

Én sok szkriptet készítek az utóbbi időben, egypár sorral, így nagyon hasznos volt, amikor egy sablon alapján (shebang, kezdeti kikommentált rész) készíthettem el gyorsan a szkriptet. Ez nem egy nagy Linux tipp, de nekem sok percet megtakarított. Érdekes mód nincs semmi a Sablonok könyvtárban, pedig pár alap sablon nagyon jó lenne. Libreoffice, üres sima txt, .md stb. fájlok hasznosak…

Tipp az ablakok pontos elhelyezésre

A legelső tipp az asztalra való elhelyezésre volt, most a megnyíló ablak pontos helyét szabályozzuk:

thunar
xdotool getwindowfocus windowsize 600 600 windowmove 40 100

Lehet, hogy az xdotool programot telepíteni kell. A logika egyszerű: a fókuszált ablakot a megfelelő méretre állítja be, majd a megfelelő dimenzióba helyezi el. Itt is kell egy kicsi próbálkozás az ideális beállításhoz.

Ha egy mini szkriptet indítasz egy billentyű kombinációval, akkor a fókuszált ablakot méretezheted át. Szuper!

Az utóbbi időben rendezgettem a dolgaimat, alkönyvtárakba. Majd egy ls paranccsal kilistáztattam az alkönyvtárak tartalmát. Így a sima szöveges fájlok tartalmazzák a fájl listát, amiből tudni lehet mit tartalmaz a könyvtár. Unalmas az összes alkönyvtárba belépni, lefuttatni a parancsot, kilépni, majd a másikba be. Egy univerzális szkripttel oldottam meg:

#!/bin/bash
# Minden alkönyvtárbabelép,  elvégzi a munkát

for D in ./*; do
    if [ -d "$D" ]; then
        cd "$D"
        run_something
        cd ..
    fi
done

Logikusan a run_something helyére a parancs kerül, amit minden alkönyvtárban futtatni akarok.

Ez sem egy nagy felfedezés, de a Linux alatt az ilyen kicsi megoldások adják a kényelmet.