XFCE gyorsbillentyűk beállítása egyszerűen

XFCE, a kedvenc felületem :)
XFCE, a kedvenc felületem 🙂

Az XFCE felület a többi programhoz, ablakkezelőhöz, grafikusfelülethez hasonlóan lehetőséget ad a gyorsbillentyűk használatára. Bár alapesetben sok jó gyorsbillentyűk be van előre állítva, disztribúciónként eltérő mennyiséggel, érdemes ezt a témát egy kicsit körbejárni. Természetesen az első kérdés, hogy miért is kellene nekünk gyorsbillentyűt, azaz olyan eszközt használni, amely egy pár billentyű lenyomása után elindít egy programot, vagy elvégez egy ablakkezelési műveletet.
Én úgy gondolom, hogy aki gépel, vagy a billentyűvel dolgozik, annak lényegesen egyszerűbb helyben – a egér megkeresése nélkül – villámgyorsan előhívni egy programot. Ezeket a funkciókat a Start menüből is, vagy akár egy gyorsindító sávból is elérjük. Nekem érdekem – legalábbis én úgy gondolom-, hogy a legkényelmesebb, ha mindent többféleképpen is elérek. Legyen egy Start menü, ami azt hiszem manapság már elvárás, legyen egy gyorsindító sávom (erről már volt szó, a tint2-est alakítottam át) egy gombnyomással, egy ikon lenyomásával elindítsam a kívánt programot. A harmadik az egér használata nélkül ugyanezeket a műveleteket elvégezhessem. Erre a legtöbb felület lehetőséget ad.

XFCE beállításai:

Ahogy a videóban említettem ebben a fájlban találjátok meg a beállítást:

~/.config/xfce4/xfconf/xfce-perchannel-xml/xfce4-keyboard-shortcuts.xml

Akinek van kedve használjon nano szerkesztőt, ehhez az alábbi parancsot másolja be:

nano ~/.config/xfce4/xfconf/xfce-perchannel-xml/xfce4-keyboard-shortcuts.xml

Ahogy látni nagyon egyszerű felépítésű a fájlt. Én egy példát szeretnék „boncolni”, az alábbi példában a piros rész adja meg számodra azt a billentyűkombinációt amivel a zölddel jelzett parancsot el tudod indítani.

“property name=”lt;Altgt;F2” type=”string” value=”xfce4-appfinder –collapsed“>”

Véleményem szerint ennél egyszerűbb megoldás nincs. A fájl szerkezete, szerkesztése nagyon-nagyon egyszerű. Így akinek kedvesebb a szövegszerkesztővel való konfiguráció, annak itt van az élő lehetőség.

A videóban említem az skel nevű könyvtárat, aminek az elérési útja:

/etc/skel/

Legalábbis az általam használt Arcolinux alatt. Itt fogtok találni minden olyan eredeti alapbeállítást, amellyel a disztribúciód érkezik. Ha véletlenül nem itt van, és ez disztribúciónként eltérhet (az összes disztribúciót természetesen nem tudtam ellenőrizni) akkor keressétek meg a disztribúció által adott alapbeállítású könyvtárakat.

Ennyi felvezető után természetesen érdemes lesz megnézni a videót

https://youtu.be/hBvrbkb5mLw 

Egy kis kiegészítőt meg kell tenni a videóhoz, hiszen belevettem az appimage témát is, egy „becsomagolt” program lehetőséget. Ez egy nagyon egyszerű programszerkezet számunkra – bár maga a felépítése ennél egy kicsit bonyolultabb – egy olyan egybecsomagot, azaz csak egy, pontosan egy fájlt fogsz kapni egy komplett programhoz. Ahogy lehetett látni kdenlive-vel mutattam be, így ha felmész a kdenlive oldalára a letöltések között meg fogod találni az appimage letöltési lehetőséget. Ha ezt megteszed látod, hogy pontosan egy fájlt kapsz. Ami elég kényelmes, ebbe minden bele lett csomagolva.

Nem vagy kitéve annak, hogy a disztribúcióban milyen verzió van, az jól működik, vagy sem, az friss, vagy nem, éppen megfelel neked, vagy nem. Hanem azt a verziót használod amit TE kiválasztottál, amit TE letöltesz. Nem vagy kitéve, hogy a megfelelő függőségek rendelkezésre állnak, a disztribúciód adja el azokat függőségeket, kiegészítőket, egyebeket amit a program elvár. Aki egyszer belefutott a függőségi problémába, érti az ilyen appimage előnyét.Így nagyon hasznos kiegészítés lesz bármely disztribúcióhoz.

Én, ahogy a videóban is említettem letöltöm a fájlt, kap egy normális nevet, hiszen a videóban láttátok a kdenlive-nek is jó hosszú neve van – meg kell különböztetni a tegnapi, vagy a holnapi összeállítástól, hiszen ezek napi készítésű fájlok -, a rövidített nevű fájl kap egy futtatási jogot. A legtöbb fájlkezelővel könnyedén megteheted, majd bemásolod egy olyan könyvtárba, ami az elérési útban benne van. Ez általában olyan könyvtár – legalábbis az én szemléletben így kellene eljárni – ami a home könyvtáron belül van, és a bashrc-ben, vagy zshrc-ben megadtuk. Én az Archlinuxon alapnak használt, a home könyvtáron belüli .bin könyvtárat használom. Így ezentúl, ha beütöd ezt a rövid nevet, jelesen a kdenlive-t, a parancssorba, el fog indulni ebből a könyvtárból.

Ha érdekesnek találtad, iratkozz fel a hírlevélre. Kizárólag a megjelent cikkről kapsz értesítést, semmi reklám, semmi egyéb nem lesz!


Ha nem kapod meg a megerősítést kérő levelet, akkor nézd meg a spam mappádat is. Ha nem sikerül feliratkozni, dobj egy levelet nekem a  681201@gmail.com címemre.

Related Posts