A Ranger fájl nyitó megoldása három lehetséges variációt kinál. Az első amikor azt a fájlt, vagy a kiválasztott fájlokat egyszerűen az alapértelmezett programmal megnyitjuk. Ezt az Enter lenyomásával érhetjük el. Egyszerű, gyors és a legtöbb esetben beállítás nélkül is jól működik. Ez az esetek nagy részében megegyezik a rendszer alapértelmezett beállításával.
Megnyitás a Rangerben listából
A Ranger lehetőségét ad választásra a megnyitó programokban. Ezt a választékot az r lenyomásával kapjuk meg. Tesztként lépj egy jpg képállományra és nyomd le az r gombot. A képen látható listához hasonlót kapsz. A lista a telepített programok szerint eltérhet.
Logikusan a megfelelő szám lenyomásával választhatod ki a programot és leenterezés után már el is indul a folyamat.
Vizsgáljuk meg a lehetőségeket:
Van a gimp bejegyzés. Ez az első. Alapbeállítás, azaz Enter lenyomásával ezzel nyit meg, ha nem az r választékot használjuk. Ez a később tárgyalt felsorolásban az első olyan program, amit a Ranger beállítóállományában megadtak és telepítve is van.
Az xdg-open felelős a rendszerszintű beállításban megadott program meghívásáért. Ha az "Alapértelmezett programok", vagy hasonló konfigurációs, a Linux asztali környezethez kapott programban, vagy esetleg a grafikus fájlkezelőben alapértelmezettnek megadsz egy programot, akkor ez a lehetőség azt hívja meg.
Sok program telepítéskor magához rendeli azokat a fájltípusokat, amiket kezelni szeretne. Ez nem feltétlen jó, így a Rangerben megadott összerendelések jobbak, ezeket csak én tudom megváltoztatni.
A VISUAL és a PAGER két változó, amik jellemzően a .bashrc illetve a .zshrc-be írunk, ilyen formában:
export VISUAL=nano
export PAGER=moreÁltalában szövegalapú állományoknál lehet értelme ezek közül választani. Itt képállománynál nem sok haszna van.
Az utolsó egy érdekes megoldás: nem megnyitást, hanem egy saját kukába való eldobást (mozgatást: mv) jelen. Bár elsőre logikátlan a megnyitások közé tenni, de jó lehetőség, ha nem megnyitni, hanem eltüntetni akarjuk az állományt. Fontos tudni, hogy sima mozgatás, azaz visszaállítható a mappából. A helyet is foglalja, így időnként üríteni kell!
Beállítás
Az összerendelést rifle.conf tehetjük meg. Itt kifejezetten ügyeljünk a pontos munkára és a lépésről lépésre haladásra. Mindig legyen mentésünk.
Az állomány elején van egy minimális súgó, azt nézd át.
Alapesetben két azonosítási megoldást használunk a megadásra:
- kiterjesztést: ext py = python -- "$1" azaz azt a fájlt, aminek a kiterjesztése py a megadott módon kezelje.
- mime típus: mime ^video, has mpv, X, flag f = mpv -- "$@" azaz az olyan fájlokat, amelyekről azt állapítja meg, hogy a mime típusának az elején (a pici kis kalapjel ezt jelenti) video karaktersor van, akkor azt így kezelje. Itt van egy felsorolás a pontos típusokról.
Mikor melyik a jó? Logikusan, ha egy, vagy két kiterjesztéshez akarsz egy programot társítani és biztosan megadják mindig a kiterjesztést, akkor az első egyszerűbb. Ha egy csoporthoz (pld.: videó állományok) akkor a második. A rifle.conf -ban sok példát találsz a témában, jól konfigurálható mire vonatkozzon a beállítás.
Megnyitásra választott programok megadása egyszerű. Ha biztosan van telepítve és a listában mindenképp szerepeljen akkor a sima = jel használható. Ha általánosabb megadásra van szükségünk és nem vagyunk biztosak, hogy az adott program telepítve van, akkor a has előtagot is használjuk. Ilyenkor a rifle.conf -ban felsoroltak közül csak az lesz benne az r listában, ami ténylegesen telepítve van. Praktikus megoldás. mert olyant nem tudunk kiválasztani a listából, ami nincs telepítve. Ilyen megoldás a has mpv, X, flag f = mpv -- "$@" ami lefordítva annyit tesz: ha telepítve van az mpv, akkor jelenjen meg a listában, és a leírt művelettel nyissad meg a kijelölt állományt.
Alapesetben két csoportra szedték szét a beállítást: az egyik a terminálos megoldások, a másik GUI. Azaz grafikus megoldások csoportja. A grafikus programoknál jelölni kell az X-el a terminálos programoknál a terminal-al a program típusát.
Flag, azaz zászlók
Későbbiekben is használni fogjuk, így érdemes megjegyezni a zászlókat, a flag beállítási lehetőséget.
Mire is jó ez a Ranger alatt? Pár olyan lehetőséget az indítandó programhoz, ami kényelmessé teszi a használatot.
- f Háttérfolyamatként induljon
- r Root joggal futtassa
- t Új terminál ablakban fusson
- c Nem a kijelölt fájlok, hanem a kurzor alatti fájllal végzi el a műveletet.
Ezt követi a felparaméterezett parancs, amivel a Ranger nyissa meg az állományokat. A $@ jelzi, hogy az összes kijelölt fájlon végezze el. Így elvileg bármennyi fájlt meg tudsz nyitni.
Gyakorlati példák
mime ^video|audio, has ocenaudio, X, flag f = ocenaudio "$@"
mime ^video|audio, has audacity, X, flag f = audacity "$@"
mime ^video|audio, has soundconverter, X, flag f = soundconverter "$@"Telepítettem az ocenaudio és a soundconverter programot, ami grafikus program. Sorban megadtam a megfelelő blokkban. Érdemes rendezetten dolgozni, mert a Ranger bárhol rifle.conf állományon belül megtalálja az összerendelést, de egy idő után nagy káosz lesz, ha nincs normális rend!
Ezeket a sorrend elejére tettem, mert ilyen sorban jelenik majd meg a listában. Kényelmes, ha van egy állandó sorrend.
Flatpak használata
A fenti példában az egyik, az audacity nem indult el, meg sem jelent a listában. Ennek az oka egyszerű volt: azt nem natívan, hanem flatpak csomagként telepítettem. Így a parancs két helyen is hibás.
Itt nem kell a has audacity mert a flatpak nem ilyen néven fut, és ha nem találja az audacity néven az elérési útban (PATH) a programot, akkor nem fogja tudni használni.
A megoldás egyszerű, két módszert is találtam.
Az egyik, amikor a flatpak indító állományok elérési útvonalát megadjuk a PATH változóban:
if [ -d "/var/lib/flatpak/exports/bin" ] ; then
PATH="/var/lib/flatpak/exports/bin:$PATH"
fiEzt jellemzően a .profile, vagy a .bashrc, .zshrcállományba tesszük. Ezután már a flatpak azonosítóját megadva és a has rész kihagyásával indítható lesz a program.
A másik megoldás közvetlenebb, azaz a szabvány elérési útvonallal adjuk meg a parancsot:
mime ^video|audio, X, flag f = /var/lib/flatpak/exports/bin/org.audacityteam.Audacity "$@"Én ezt használom.
Létezik egy harmadik megoldás is, de az több munkával jár. Ha belenézünk bármelyik fájlba a fenti elérési úton, láthatjuk ezek sima szkriptek. Ha ugyanezzel a tartalommal létrehozunk egy audacity nevű szkriptet, akkor arra is hivatkozhatunk. Ami nem járható út: az eredeti szkript átnevezése, mert több program is keresheti az eredeti néven!
Appimage használata
A flatpak csomagok mellett az appimage is elterjedt, és hasonlóképp problémás a használata. Itt is hasonlóan oldjuk meg: vagy az appimage-t tartalmazó könyvtárat betesszük az előbb létható mód a PATH-ba, vagy közvetlenül megadjuk az elérési úttal a parancsot. Itt a második megoldást használom.
Az alap Rangerben nem meghatározott kötést adtam meg a .kdenlive kiterjesztésnek, amit alapesetben sima szövegnek nyitna meg:
ext kdenlive, X, flag f = /home/laci/Applications/kdenlive.AppImage -- "$@"Jellemzően ezeket a saját kötéseket a legelejére teszem, így ezeket használja az alapértelmezett megnyitásként.
open_with megnyítás
Ha nem az alapértelmezett programmal az Enter lenyomásával, és nem is az r beállításos listákkal akarunk valamit megnyitni, akkor a parancssorba a
:open_with programnevemegadásával és a megnyitásra kiszemelt program pontos megadásával tudjuk megnyitni a fájlt. Itt is használhatóak a fentebb tárgyalt flag-ok. Érdekes és hasznos a c zászló, aminél arra kap utasítást a Ranger, hogy ne a kijelölt fájl(ok)at nyissa meg, hanem azt, aminél a kurzorsor áll. Így a kijelölés megszüntetése nélkül is megnyitható egy állomány, ha kell.
Összefoglalva
A Ranger fájltársítása egyszerű, jól konfigurálható. Pár alapvető ismeret mellett már teljesen saját elképzelés szerint beállítható. Akár kiterjesztés, akár pedig mine típus megadásával dolgozhatunk. Inkább figyelem és fegyelem kell a beállításhoz, mint magas szintű tudás.
Felmerül egy kérdés: mi legyen a soha nem használt programokkal, amiket nem telepítünk? A megoldás egyszerű, és kihasználja a Ranger alap konfigurációs elképzelését. Ki lehet törölni a saját állományból. Ha mégis telepítjük a programot, akkor is használni tudjuk, mert a központi beállításban ott lesz. Azt bővíti ki a saját beállítási fájl. Így a beállítások áttekinthetőbbek lesznek.