“Tökéletes” Linux rendszer?

Tökéletes Linux rendszer
Tökéletes Linux rendszer

Hogyan építsünk tökéletes Linux rendszert? Ez egy nagy kérdés! Én egy munkafolyamatot írok le, amit most, azaz a bejegyzésekkel párhuzamosan hajtok végre. Bár nem feltétlen lesznek időben szinkronban a bejegyzések és az elvégzett feladatok, de a folyamat jól követhető lesz.
Mi az ami a tökéletes Linux rendszert jellemzi? Nekem teljesen megfelel, igényeimet kielégíti, és számomra a lehető legjobb teljesítményt és felhasználói élményt nyújtja.
Mi az ami teljesen lényegtelen? Mások elgondolása, véleménye. Én használom a gépet és nem más. Ez legyen a vezérfonala a tökéletes Linux rendszered felépítésének. Eléggé negatív tapasztalatom van az internetes körökben ezen a téren, hiszen nagyon sokan rögvest bele szeretnének szólni abba, ami az én dolgom. Miért nem így, miért nem mást, miért nem azzal oldottad meg? A kezdők ilyenkor elkezdik a felesleges köröket futni a semmi körül, itt is, ott is mások elképzelése szerint állítanak, változtatnak, és ami még rosszabb elindul a disztrohoppolás.

Hogyan épül fel egy tökéletes Linux rendszer?

Lassan, lépésről lépésre. Minden lépést át kell gondolni, meg kell tervezni. A kapkodás, és az idővel való spórolás meghozza az eredményt: nem olyan lesz, ami megfelel a tökéletes Linux rendszernek.
Bár azonnal elkészült instant rendszer vágya mindenkinek, de itt sok lépésből összeálló folyamatot kell elvégezni, aminél ideális esetben utólag semmihez nem kell hozzányúlni. Most nem a tesztelés, próbálkozás, „holnap más disztrót nyomok fel” disztrohopperkedés a cél, hanem az egyszer elvégzett munka örömét szeretnénk érzeni majd, valamikor, amikor mindent felraktunk és beállítottunk.

A lassan, lépésről lépésre egyik fontos feltétele a biztonság. Így mindenképp valamilyen, most használt Linux mellé kerüljön fel.

Én most raktam fel a tökéletes Linux rendszer alapjait, úgy, hogy mellette két másik Linux van a gépemen! Így a munka is megy, van is időm minden lépést átgondolni és nem kell kapkodni semmivel. Ha a következő beállítást két nap után teszem meg, akkor sem lesz semmi probléma, mert dolgozni tudok a meglévő oprendszer alatt. Ne kényszerítsük magunkat kapkodásra azzal, hogy nagy lendületben letörlünk mindet, majd mindenképp össze kell hoznunk a rendszer gyorsan, mert kell a gép.

Első lépés a tökéletes rendszer felépítésre

Be kell állítani a gépedet a neked megfelelő paraméterekre. Erre nem nagyon tudok kitérni konkrétan, hiszen minden gép más. Így az alaplapnak a leírás itt mindenképp fontos lesz.
Mire is gondolok? A legtöbb BIOS alapbeállítása egy átlagosan megfelelő, és biztonságosnak mondható beállítás. Ez nem feltétlen felel meg az én elvárásaimnak. Így például az alapbeállítás a memóriáknál nem biztosan felel meg az ideálisnak, a processzor beállításai sem az ideálisra lettek alapból kalibrálva. Ezeket át kell nézni, és ha értesz hozz, akkor a megfelelő – azaz a számodra ideális – beállításokat meg kell tenni. Nekem igencsak felgyorsult a gépem, amikor a memóriát a valós sebességére (2333ról 3600-ra) állítottam, illetve engedélyeztem a processzor minimális túlhúzását. Ideális, ha már itt a BIOS-ban turkálsz a ventilátorok sebességének a beállítása. Főleg a CPU hűtő ventilátor beállítására figyelj. A modern gépeknél már kis grafikonon egérrel szabályozhatod a hőfok/sebesség paramétert. Alapelv: inkább hangosabb legyen kicsit, minthogy a processzor melegedjen.
Mivel jelenleg is használod a gépedet, és az interneten sok tipp és megoldás található, így tölts ezzel el pár napot, hogy ideálisra be tudd kalibrálni!
Fontos: ha nem értesz valamihez ne piszkáld!

Melyik Linux irányzat felel meg neked?

Minden Linux disztribúció más! Itt én most a debian, arch, illetve az rpm alapra gondolok. Ki kell választani azt ami neked szimpatikus. Nem másnak, hanem neked! Sok felhasználó a sajátját dicséri, és jól képzett netharcosként ócsárolja a másikat próbálja lenyomni.
Én a Debian Stable alapnál maradok, nekem ez vált be, és váltani is kellett.
A másik ismérv, ami fontos tényező a frissítési gyakoriság. Azaz rolling-szerű vagy nem. Ha ez idegen neked, akkor olvass utána! Fontos döntés. Ökölszabályként elmondható: minél gyorsabban kerülnek bele a disztribúcióba a friss csomagok, annál nagyobb az esélye a hibának.
A Debian Stable ág régebbi csomagokat tartalmaz, de ezért stabil. Ha betartod a játékszabályokat és odafigyelve, csak a saját tárolóit és az ehhez készült egyéb csomagokat használod. Ez nagyjából ismert, nem is azért írtam le, hogy nagy újdonságot mondjak ezzel. Rá akarok mutatni, hogy az ilyen döntés nem csak a megszokott egybites sztereotípiák mentén dől el, hanem át kell gondolni pró és kontra. Itt olvashatsz egy rövid eszmefuttatást egy átállásról.
Init rendszer: SystemD vagy más? Ez sok esetben sarkos kérdés és viharokat szül. Így ha nem tudod miről is van szó, olvass utána. A legtöbb rendszer a SystemD-t használja, de ezt sokan nem szeretik. Vannak SystemD nélküli megoldások is, egyéni döntés a szabad választás. Gyakorlati szinten a döntésednek van egy fontos kihatása: ha leteszed az egyik init rendszer mellett a voksot, akkor egyes beállításoknál figyelni kell a leírásokra, hogy ahhoz az init rendszerhez készültek, vagy nem.
Ez a kérdés a legtöbb esetben már eldőlt, hiszen ha már használsz, vagy kipróbáltál Linux rendszert, akkor van ezzel tapasztalatod.

Melyik felületet a tökéletes Linux rendszer mellé?

A Linux rendszereken bármelyik irányzatot választod igen sok asztali környezet és ablakkezelő elérhető. Mielőtt elkezdenél egy tökéletes Linux rendszert építeni ezek közül kettőt kell kiválasztani. A Plazma, KDE, vagy xmonad vagy más? Egyéni döntés. Erősen fontold meg ezt a kérdést, mert az egyik legnagyobb hibát kizárod: a folyamatosan ide-oda váltogatást. Ami a kapkodást és a tervezés hiányát mutatja. Ma az egyik, holnap a másik lesz a kedvenc, de soha nem lesz jó egyik sem. Így nem lesz tökéletes Linux rendszered! Az időd elmegy, az energiád elmegy, de nulla eredményed lesz. Bár elvileg egymás mellett megfér több, akármennyi, de azért lehetnek ütközések, fura hibák ha mégsem az elv, hanem a gyakorlat lesz a meghatározó. Amatőr hiba a folyamatos változtatás, kapkodás. Ideológiát lehet mögé tenni: tesztem a rendszert, de ez jellemzően nem egy teszt, hanem a mindig mást kívánó, a jelenleg használtat lenéző gondolkodást mutatja.
Én nem meglepő mód az I3wm és az XFCE mellett döntöttem. I3wm a nagy kedvenc, de sok esetben egy XFCE jobb, ha pld. a CinGG-t használom.
Itt is igaz, ami a tökéletes Linux rendszer ismérve: az a jó ami neked neked megfelel. A lényeg, hogy stabil legyen, azaz ha valamelyik felület nem volt atomstabil, azzal nem kell foglalkozni. Nem bétateszt rendszert használunk a tökéletes (azaz stabil) Linux rendszerhez, hanem olyant, amivel dolgozni tudunk.

Melyik telepítő jó neked?

Én Debian Stable Linux mellett döntöttem, így ezt fogom bemutatni, de egyéb irányvonalaknál is pontosan ezeket kell eldönteni.
A telepítő, azaz a disztribúció választás egy sarkalatos pont, így mindenképp körbe kell járni. Olyant választottam, amit ismerek, és kellő összetételű program kínálatot ad alapból. Már látható, hogy ha eldöntjük melyik irányzat (Debian Stable) és melyik ablakkezelő, asztali környezet kell, akkor nagyon jól leszűkíthető a választék.
Kényelmi okokból én ragaszkodtam a grafikus telepítéshez. Igen, a Debian-nál is minimális install, de ha van olyan, ami kényelmessé teszi az életemet, akkor azt használom.
Neked bármelyik jó, ami neked jó. Ez nem körkörös érvelés, hanem egy tény: azt válaszd, ami neked megfelel. Ezt kiválasztani munka, de megéri, mert csak megfelelő alapra lehet építkezni. Ha neked egy sokkal nagyobb telepítés (Arco, Manjaro, Garuda, Ubuntu, Mint stb.) felel meg, akkor neked az a jó választás. Én kedvelem az alapoktól (de nem a legalapabbtól) való rendszer összerakást.

Akár Live rendszerben, akár pedig virtuális gépre telepítve megismerheted a telepítendő rendszert. Mindenképp tedd meg, hogy virtuális gépre felrakod a kiválasztottat, mert az összes telepítési lehetőséget, kérdést ismerned kell és már kész válaszokat kell adni telepítéskor. A telepítési folyamat nagyjából egyforma, de pld. a swap létrehozás, vagy a particionálás stb. terén eltérő lehetőségeket adhat más-más telepítő! A videocsatornámon több telepítős videó van!

Mit, hova, hogyan – a tökéletes Linux rendszer alapja

A lemezeidet mérd fel, majd döntsd el a particionálást, és a csatolást.
Hova kerül a rendszered, és a többi partíció hogyan lesz felcsatolva, hova kerülnek a dokumentumok stb. Ez komoly feladat, mert utólag sok idő és felesleges macera, ha a doksikat költöztetni kell, vagy a letöltés mappát. Alakíts ki a megfelelő strukturált, ami a leghatékonyabb neked.
A lemezek nevét, számát és a sdX számát jegyezd fel! Telepítéskor gyorsabban állíthatod ezeket be, és még véletlenül sem rontod el a telepítési célt!
A swap kérdést el kell dönteni: fájl (ez mellett döntöttem, mert a méretét gyorsabban változtathatom) vagy partíció. A méretét is el kell dönteni. Ökölszabály: ha hibernációt stb. használsz a mérete legalább a memória mérette legyen. Bár periferikusnak tűnik, hiszen a kettő közti váltás nem túl nagy munka, de egy tökéletes Linux rendszer nem azért készül, hogy később újra dolgozzunk. Macera, és hibalehetőség nem célunk.
Bár a lemezeket átszervezni nem túl nagy munka, így sokan nem is nagyon gondolják át ezt. Nem a lemezek fel, le csatolása és a particionálás a nagy feladat, hanem a felesleges adatmozgatás, amivel ezek járnak.

Mentési feladat

A tökéletes Linux rendszerben nem tűnnek el adatok, még a telepítéskor sem! Azaz minden adatodat, ami fontos neked (nem nekem, én csak sajnálkozni fogok, ha elbarmolod az adataidat, mert nem lesznek lementve…) le kell menteni. Ez ideális esetben egy lecsatolható lemezre kerül, amit telepítéskor el is tudsz távolítani a gépből. De jó megoldás a felhőbe való feltöltés is.
A rendszerlemezt, amire a telepítéskor telepítesz kétszer nézd át. Én a többi lemezt sem törlöm előre, hanem csak akkor nyúlok ezekhez, amikor a telepítés kész, és az új rendszer alól is ellenőriztem még egyszer a tartamukat.
Bár jellemzően az adatmentést az adatok mentésére értjük, de a fontosabb konfigurációs állományokat is menteni kell. Hasznosak lesznek!
Ami szintén fontos a böngészőkből a könyvjelzőket és a jelszavakat is – ha kellenek – ki kell menteni. Bár ha követi valaki azt az elvet, amit már említettem – a meglévő mellé telepítjük – akkor nem lesz gond ezzel.

Programok a tökéletes Linux rendszerben

Igen, még nincs is telepítve, de ezt a döntést meg kell hozni! Itt a telepítéskor fel nem kerülő programokra kell koncentrálni és összeírni. Az összeírás lehet egyszerű szöveg, amiben felsorolod, és itt-ott esetleg még egyéb teendőket is beleírsz, de lehet egy komoly telepítő szkript is. Mindenképp érdemes egy ilyen forgatókönyvet összehozni, és karban tartani, mert a tökéletes Linux rendszerben csak az van fenn ami kell, de az fenn van. Illetve ami nagyon fontos: nem azért készítünk el egy rendszer, hogy abba próbálgassunk ki programokat, amiket leszedünk, majd azok egy csomó szemetet hagynak a gépen! A tökéletes Linux rendszer nem szemétdomb! Ha sokat próbálkozol, tesztelsz programokat, akkor hozz létre egy külön erre a célra telepített teszt környezetet.
Az ilyen lista lehetőséget ad számunkra a szelektálásra is, hiszen lehetnek olyan programok, amiket soha nem használtunk, vagy éppen már van másik, jobb is. Így a meglévő rendszerből kilistázott csomaglista nem felel meg, mert az mindent tartalmaz, amit eddig feltettünk!
Az interneten nagyon sok ilyen telepítős lista található, jellemzően Arch Linuxhoz, de ezeket el kell felejteni! Csak és kizárólag az a jó, amit te állítasz össze. Más program elvárásait másolni kényelmes, és nagyon gyors, de rossz eredményt ad az így letöltött szkriptek futtatása. Nem más rendszerét másoljuk, hanem saját tökéletes Linux rendszer a célunk!
A szelektálásra érdemes nagy hangsúlyt fektetni. Saját példát hoznék, ami jól mutatja mi is a célom ezzel a munkafolyamattal. Fájlkezelő kell, ez egyértelmű, de az mc, a ranger, vifm, ff, a spacefm, doublecommander, a thunar, a caja, a pcmanfm, krusader plusz a spacefm utódja a zzzfm együttes azért kissé túlzás egy gépen. Ha logikusan átgondoljuk egy-két terminálos kell, ami nálam a ranger, nano, meg kell a zzzfm, ami grafikus, illetve egyes feladatokhoz a doublecommander.
Hasonlóképp a böngészőket is érdemes átgondolni, mert azokból is szeret az ember párat tartani, nálam kettő maradt meg, a brave és a librewolf.
Itt jönnek a problémák, eldöntendő kérdések: ha firefoxot rakja fel, az marad vagy nem? Én leszedem, purgálom a rendszert (minden maradványt eltüntetek) majd azután felrakom a kedvenceimet.
Hasonlóképp érdemes átgondolni az irodai csomag és a levelező kérdését. Sokan már az internetes felületet használják levelezésre, illetve a szövegszerkesztés és a táblázatkezelés is internetes felületen folyik. Én pld. sokáig a prezentációimat a LibreOffice-ban készítettem, de már áttértem a prezi (ez nem ad ingyenes lehetőséget!) és canva oldalakra. Ha meg nem használom, akkor minek is telepíteni? Helyi levelezőkliens nagyon kényelmes, de már azt sem használom…
Hasonlóképp a többi egyforma céllal érkező programok közt is rendet vágni.
Jó elgondolás – ha asztali környeztet használsz – azok mellett dönteni, ami az adott környezettel érkezik. Ha az megfelel neked.
Bár a legtöbb esetben a natív telepítésű csomag a legjobb megoldás, de azt is ki lehet listázni, hogy melyikeket szeretnéd flatpak, vagy appimage formátumban feltenni.
Ez sem sprint, mint ahogy a tökéletes Linux rendszer építése sem. Hagyj időt magadnak és inkább megfontoltabban dönts, mint gyorsan.

A Debian Stable ágban nincs AUR, ami nagyon tud hiányozni. Így telepítés előtt fel kell mérni azokat a programokat, amiket forrásból telepítünk. Ez egy favágó munka, mert ilyenkor a telepítéshez, a github stb. oldalakról letöltéshez szükséges parancsokat is fel kell írni, hogy telepítéskor csak futtatni tudjuk. De ami jó lesz majd: ezek jellemzően ugyanazok maradnak és egyszer kell összerakni ezt.

Ha van olyan program, amit letöltött csomagból telepítünk, akkor azokat is előre le kell tölteni. Gyorsabb, a telepítés előtt megtenni ezt, mint akkor kapkodni, amikor kellenének.

Telepítés

Ha már mindent megtettünk a kényelmes munkavégzés érdekekében fel kell telepíteni az alaprendszert. Itt járjunk el gondosan, mert ezen utólag változtatni macerás. Majd a telepítést ki kell próbálni. Ha minden jól ment, akkor elindul és az elvárt környezetbe kerültünk. Ez az első fordulópont. Ha valami – bármi, és bármiért – nem tetszik, akkor még félbeszakíthatod a tökéletes Linux rendszer készítését. Inkább most válts másra, mint amikor félig bekonfiguráltad!
Ha minden rendben van, az összes telepített programot érdemes tesztként elindítani. Általában nem szokott gond lenni, de az alapokat most rakjuk le és nem lenne jó, ha félúton derülne ki a hiba.
Majd reboot és a régi Linux rendszer indítása. Így megbizonyosodunk róla, hogy a rendszerbetöltő jól települt és van egy (vagy több) már belakott rendszerünk. Biztos, ami biztos!

Mára ennyi! Én felraktam az új MX Linuxot, kipróbáltam a programokat, illetve (hiszen azon írok most) elindítottam a régi MX Linuxot. Eddig hiba nélkül ment minden.

Eddig csak a sok munka volt vele, de semmi szórakozás. Bár mindenki átlátja, hogy egy tökéletes munkához sok előkészítést kell, de a Linux rendszer építésekor nem követi a legfontosabb elvet: tervezetten, lassan odafigyelve. majd menet közben kitalálom, felrakom leszedem ha valami eszembe jut…  Én most egy másik utat követek, ami lehet, hogy lassabb, de remélem jobb lesz hosszabb távon.