Van pár olyan parancs, amit érdemes megjegyezni, mert sokszor jól jöhetnek. Illetve érdemes ezeket valami mód (pld. Zim-be) lementeni, mert amikor kell, biztosan nem jut majd eszünkbe a parancs neve, és a használata. Bár sokan idegenkednek a CLI, azaz parancssoros, terminálos megoldásoktól, de Linux alatt valóban érdemes alapszinten megtanulni a terminálos parancsokat. Gyorsabb, egyszerűbb a munka sok esetben. A hasznosságukról egy vélemény cikkben írtam, ha érdekel, akkor itt találod meg.
Azon ne lepődjetek meg, hogy az eddigi tematikus cikkektől eltérően ez egy „vegyes felvágott” lesz. Ahogy dolgozom fel a saját jegyzeteimet, úgy jönnek sorban.
Ezek alapparancsok, így a legtöbb Linux disztribúcióban előre telepítve lesznek, de ha nem, akkor a megszokott mód telepíteni kell.
Hasznos parancsok Linuxhoz: inxi
Mi van a gépedben? Akár saját magadnak, akár fórumon, ha kérdezel érdemes korrektül ismerni a géped alkatrészeit. Ezt a leggyorsabban parancssorból kérdezheted le:
inxi
Ha elindítottad, akkor biztosan csalódtál. Csak pár sort ír ki. De ezen segíthetünk, hiszen már tudjuk, hogy majdnem minden parancsnak van man oldala vagy éppen –help-je.
Pár hasznos kapcsoló a sok közül:
-F minden alapadatot mutat
-G grafikus kártyát mutat
-D merevlemezeket mutatja
-C CPU adatait mutatja
Hasznos parancsok Linuxhoz: uname
A kernel adatait és pár hardver adatot tud kiíratni.
Használjuk a
uname -a
azaz a legtöbb információt kiíratva.
Hasznos parancsok Linuxhoz: top
A memória és CPU használatot mutatja.
top
Alap használata nagyon egyszerű. Elindítjuk, és pont azt látjuk, amire szükségünk van: az összesített erőforrás felhasználást és a futó programokat. Azonkívül, hogy örömmel konstatáljuk, hogy a rendszerünk milyen keveset fogyaszt, alapjáraton (mindenféle felhasználói program nélkül) nagyon hasznos, ha pld. lelassul a gép, vagy valamelyik programunk nagyon lassan működik. Meg tudjuk nézni mi okozza a lassulást. Ha egy futó program kiugróan magas memória, vagy CPU fogyasztást mutat, az jelezheti, hogy itt probléma van. Vagy egy le nem állt, de életjelet sem mutató zombi processt is kiszűrhetünk.
Aki ennél többre szeretné használni ezt a parancssoros programot, annak javaslom, hogy ne a top –help- et használja, hanem a man-t. A help valami oknál fogva nagyon szűkszavú.
Ha a
top -p PID száma
kapcsolóval indítjuk, akkor csak az adott PID számú program rendszererőforrás felhasználását mutatja.
A PID számot a top indításával tudjuk meg a legegyszerűbben, a PID oszlopban lesz…
Jogos kérdés, hogy miért is ne grafikus programot (ksysguard pld.) használjunk. Én azért szeretem a top-ot (vagy a szebb htop-ot), mert ahhoz nem kell semmi előforrás igényes grafikus program. Kisebb fogyasztást mutat és ez a reálisabb, hiszen, ha fit egy ksysguard, annak a fogyasztása is szerepel az összes memória, CPU stb. értékben.
htop
Igen, ez a top egyik fejlettebb verziója. Itt már kicsit „grafikusabb” a felület, ami kevésbé számító, de van pár beállítási lehetősége is. Az F2-es gomb ad egy beállítási lehetőséget: mit és milyen mód jelenítsen meg. F4 keresés, a F3 szortírozást ad. Az F9-el pedig kill-t küldünk a kiválasztott programnak, azaz le tudjuk állítani. Hasznos parancssoros program ez a htop és a használatához nem kell kapcsolókkal bajlódni, mindent be tudunk kalibrálni az F2-vel. Hátránya, hogy nem minden rendszerben van feltelepítve alapból.
Kis próbálkozásra szükség lesz, de aki megszereti, nagyon kezes programnak találja majd.
Hasznos parancsok Linuxhoz: killall
Ez már komolyabb dolog, mert egy futó programot tudunk leállítani. Használata egyszerű:
killall programneve
Itt is érdemes a help és a man tanulmányozása, mert van pár hasznos kapcsolója. Használjuk a killall-t, de nem mindig tudja leállítani a programot. Pár makacsul beragad és csak az erőforrást foglalja, de nem tesz semmit. Ilyen esetben lehet a legdurvább
killall -9 programneve
megoldást választani, ami nagy valószínűséggel „kivégzi” az adott folyamatot.
Figyeljünk rá, hogy az így leállított programoknál nem lesz mentés, minden megnyitott munkánk kárba vész, ha előtte nem mentettünk! Kill all = öld meg mind!
Érdemes észben tartani ezt a lehetőséget, mert egy-egy lefagyott, hibásan működő programnál rossz megoldás az azonnali gép újraindítás. Itt van lehetőségünk a renitenskedőket kiszűrni, és leállítani drasztikusan.
Hasznos parancsok Linuxhoz: xkill
Van egy érdekes és hasonló kis program:
xkill
Aminél egy kis X-et kapunk, a kurzor helyett, és ha ezt az X-et a kilövésre ítélt program ablak fölé visszük és kattintunk, akkor azt bezárja. Ez értelemszerűen csakis az ablakban megjelent programokat tudja bezárni, egy háttérben futót, aminek nincs ablaka, azt nem.
Összefoglalva: a rendszerünkről több programmal is kaphatunk információt. Egyrészt a hardver, másrészt a kernel, az operációs rendszer szintjén, másrészt a futó programok, a futó rendszer erőforrás-felhasználásáról.
Amit ma megtanultunk: le tudunk állítani egy programot, akkor is, ha nem akar rendesen leállni, lefagyott stb. Ilyen esetben természetesen nagy az esélye az adatvesztésnek, bár ha valóban csak a renitens programokat killall-ozzuk le, akkor anélkül sem tudnánk menteni, hiszen azok lefagytak.
Minden programot próbáljunk ki, mert hasznosak lehetnek.