Arch – pár apróság I.

Arch Linux
Arch Linux

Arch Linuxot használóknak lesz érdekes a mai bejegyzés, mert ezeket kifejezetten ott tudjátok hasznosítani. Pár olyan témát érintek, ami nem mindennapi használatú, de érdemes ismerni. Az első egy frissítéskor előforduló hibajel, amivel többször találkoztam, így vélhetően a későbbiekben is hasznos lesz a tipikus megoldása. zn_poly: /usr/lib/libzn_poly-0.9.so exists in filesystem Ilyen, vagy hasonló hibajel miatt leáll a frissítés, ami kellemetlen, de a megoldás egyszerű. A problémát az okozza, hogy olyan fájlt akar a rendszer felülírni, vagy létrehozni ami már létezik, és ennek a kezelésére nincs felkészülve. A konkrét oka most nem érdekes, elég annyi, hogy van egy olyan fájl, amit helyettesítene, felülírna, de nem tud. A megoldást már maga a hiba adja. Két megoldás van. Az egyik egy egyszerűbb, de nem túl elegáns megoldás. Ha olyant talál, aminél a probléma a fájl megléte akkor töröljük ki. Így egy sudo rm usr/lib/libzn_poly-0.9.so megoldja a problémát. Ez elég durva eljárás, hiszen jellemzően konfigurációs, vagy a rendszerhez közeli fájlokkal van ilyen probléma, azok törölgetése meg nem túl szép dolog. Az Arch Linux rendszer frissítése erre a problémára is fel lett készítve, ha explicit, azaz konkrétan megadod azt, amit felül szeretnél íratni, akkor megteszi. Így a fenti kifogásolt fájlnál pacman -Syu --overwrite usr/lib/libzn_poly-0.9.so lesz a „hivatalosan” ajánlott megoldás.

Az Arch Linux nagy előnye a nagyszámú és aktív felhasználói bázis. Így a hibák villámgyorsan javításra kerülnek. Ha valami miatt problémás a frissítés, akkor a https://www.archlinux.org/news/ oldalon hamar megjelenik a megoldás.

Felesleges függőségek, árva csomagok eltávolítása

Telepítéskor felkerülnek olyan fájlok is, melyek nélkül a program nem működik, vagy valami miatt ezek ajánlottak, mert extra funkciót biztosítanak a programnak. Ha leszeded a programot, akkor nem feltétlen, és nem mindegyik ilyen pluszba felrakottat távolítja el automatikusan a csomagkezelő. Így idővel több felesleges, senkihez sem tartozó csomag foglalja a helyet. Ami gond, mert ha valami nem kell, akkor ne legyen a rendszerben. Bár az ilyen kóbor csomag nem okoz stabilitási, vagy biztonsági rést, de érdemes megszokni, hogy amennyire lehet tisztán tartjuk a rendszert.

A megoldást itt is az ArchWiki adja:

pacman -Rns $(pacman -Qtdq)

Ezt lefuttatva rendszergazdaként, megkapjuk a „felesleges” programokat.
függőségek vizsgálata…
Csomagok (3) gavl-1.4.0-3 frei0r-plugins-1.7.0-1 python2-lockfile-0.12.2-6
Teljes eltávolított méret: 14,50 MiB
El kívánja távolítani ezeket a csomagokat? [I/n]

Majd megvizsgálod, hogy valóban el akarod-e őket tüntetni, és ha igen, akkor egy I lenyomásával engedélyezed. Azaz nem fog olyant leszedni, amiről te nem tudsz, mert kiírja, és engedélyezni kell a törlést!

Kis kitérő: bár ez úgy tűnhet, hogy egy hiányossága az Arch csomagkezelésnek, de sajnos ilyen árva, felesleges csomagokkal más csomagkezelési rendszereknél is találkozunk. Így ennek a kezelését érdemes elsajátítani, és időnként lefuttatni ezt az ellenőrzést, és a valóban felesleges csomagokat leszedni.

Arch Linuxra telepített programok listázása

Miért? Jogosan kérdezi meg bárki, hogy minek kellene az összes telepített csomagot kilistázni? A válasz valóban egyszerű: ha újratelepítesz egy rendszert, akkor nem kell összeszedni a programokat. Így ha egy élő, jól belakott Arch Linuxod lesz, akkor készítesz egy listát, majd azt telepítetted fel az újra. Ez akkor működik jól, ha egy minimális telepítést teszel, majd a programokat a lista szerint rakod fel. Praktikus. Én már jó pár éve így telepítek, kivéve akkor, ha komolyabb disztribúció váltásra adom a fejem. Bár sokan arra esküsznek, hogy teljes rendszermentés és visszaállítás a jó, de én magamon azt tapasztaltam, hogy jobb ha a programokat felrakom a listával, majd magam állítom be őket. Így mindig finomíthatok a beállításokon az aktuális igények szerint.

pacman -Qqe > lista.txt

Így kapsz egy teljes telepítési listát, ami az összes csomagot tartalmazza.

Az új rendszeren már csak ki kell adni a

pacman -S -

parancsot. Ami nagyon jó (ez a hivatalosan ajánlott), de én inkább a yay-t használom, és előbb az AUR-t is engedélyezem. Ami egy kis előzetes munka, de megéri, mert az AUR-ból is felmegy a kiválasztott csomagok halmaza. Ha már AUR is engedélyezve van, akkor már érdemes a kezdeti lépéseket is elvégezni.

Ha nem szeretnéd az új rendszeren az AUR vagy más idegen csomagokat telepíteni, akkor azokat ki is válogathatod:

pacman -S $(comm -12) *(pacman -Slq | sort) *(sort pkglist.txt))

A *-t helyettesítsd be kacsacsőrre (Alt gr+Í), mert valami miatt, ha azt írom be ide a WP-be, nem jelenik meg jól a kódsor!

Én ezt nem próbáltam, mint ahogy írtam, jellemzően AUR-t is használok, így erre nincs szükségem.

Bármelyik megoldást választod, érdemes egy listát készíteni a kész rendszereden lévő csomagokról, hogy egy újratelepítéskor ne maradjon el semmi. Jellemzően nem a nagy felhasználói programok maradnak el, hanem a kisebb, utólag telepített programok.

Bár sejthető, hogy nem mindennap használatos megoldásokról írtam, de érdemes legalább ismerni ezeket a megoldásokat. Minél jobban megismerd a lehetőségeket, annál kényelmesebben adminisztrálod a rendszert. Én a blogot egyfajta jegyzetnek is szánom. Ha Te kijegyzeteled (kimásolod) az érdekesebb parancsokat pld. a Zim jegyzetkezelőbe, akkor megjegyzed és használni is tudod a lehetőségeket.

Related Posts